Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz

A költőnek eléggé ismeretesek sűrű fellángolásai, melyekben epedő lelke szikrát fogott az örök nőiség Veszta-tüzétől. És mégis Petőfi a szerelemmel is úgy lehetett, mint a borral — megénekelte, de kevéssé élvezte. Kalandjairól nem tudunk, vagy legalább is nem oly mértékben, mint más költők életében. Érzelmeit ő komolyan vette; szeretni vagy gyűlölni — ez volt lelke indulatainak két ellentétes poesisa; a mi e kettő közé esik, a múló liaisonok, a szeretkezések, az élv- hajhász Don Juankodások olcsó sikerei nem fértek hozza az ő komoly és nagy stylü nő-kultuszához. Kergette élte ideálját, mint gyermek a délibábot, csalódva sokszor s még többszőr lemondva, de mikor végre megtalálta, nem valószínű, hogy hűtlen lett volna hozzá csak gondolatban is, még a tábori élet könnyű vérű czimboraságai közt sem. Forró és szűzies minden dala; róla ellehet mondani, hogy ha voltak is apró csélcsapságai, azok csak vágyó és tétovázó lelkének voltak szivárványszerü hangulatai, mígnem beleolvadtak szerelmének végső és tökéletes nagy akkordjába, mely szivét, elméjét és érzékeit egyszerre szólaltatta meg. Ez az erős szubjektív természeteknek platonizmusa, mély és tiszta, mint az az östermészet, melyből merítik inspirációikat.

Petőfinél a szerelem filozófiai röptöt ér el. Törvény ez nála, nem egy múló inger; az élet örök törvénye, melynek engedelmeskedve, a mindenség harmóniáját, a lét isteni titkát szolgálja. Hiszte- riezizmusa magánál költőnknél a szerelem vallása, a minőt Isis templomaiban a fölmagasztalt lelkek űztek távol a profán világ tekintetétől. Ezért gyöngéd és erőszakos, naiv és eget ostromló, regényes és nyárspolgárias egyszerre, mert a szerelem minden paradoxont felold a maga igazságában, mert az magában véve nem egy érzelem, hanem az érzelmek egész skálájának diapasonja, nem egv Szűk térre és időre utalt átmeneti kedélyhangulat, hanem az egyén bensőjének feltáruló végtelen világa. Ebből következőleg Petőfi szerelme az ó-világ felfogása, az az ethikai princzipium, mely benne a szabadság korlátlanságára törő géniuszt a föld rögéhez fűzi, lényének isteni vonásait álemberiesiti.

Lelkének ez az uralkodó vonása megérdemelné monografusát, kezdve a sár-szent-lőrinczi jegyzőház egyszerű vad virágától az asszonyi jellem azon csodálatos és bonyolult szövevényéig, mely Szendrey Júliában élt. A mit a férfi gondol, tud, érez és hisz, annak láthatatlan reflexe a női lélek, melynek hieiroglyfjei mélyen bevésve őrzik a férfi végzetének titkát.