Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz

A szerelmesek helyzete egy csapással megváltozik. Julia már nem kaezérkodik és nem élezelő- dik. Mohón szívja magába Petőfi verseinek édes mérgét és a naplója szinte liheg a szenvedélyes, mámoros szerelemtől. Ha olykor még némi tartózkodást mutat, ez bevallottan azért történik, hogy emelje a tulajdon értékét Petőfi szemében. Nemrégiben még attól telt, hogy nem tudja majd a költőt annyira szeretni, miként az megérdemelné, most már attól retteg, hogy Petőfi hamar rá íog unni. Igazi női észjárás. Február 8-ikán e sorokat írja a naplójába: „Most tudod, mennyire szeretlek!. .. De hátha aztán elveszti becsét szerelmem már most előtted, mert tettszomju Ielkednek nem kell érte többé küzdeni ... Oh irgalom! mondd, hogy most még jobban szeretsz !“

Aztán kezdetét veszi a fárasztó, izgalmas és szívós harcz, melyet a szerelmesek Szendrey Ignácz ellen folytatnak. Petőfi tízszer is megkéri a leány kezét, hol szóval, hol Írásban; az apa tízszer is elutasítja az önérzetes költőt. Az egész vármegye erről pletykázik. Julia úgy ül szomorú magányában, mint egy élátkozott királyleány. Várja a szabaditóját. Petőfi pedig a környéken utazgat. Hol megjelenik, hol eltűnik megint, mint a juhakolt kerülgető oroszlán.

Szeptember 8-án végre megesküsznek. A szerelmesek nem győztek, jóformán csak szabad elvonulást biztosítottak maguknak. Az apa nincs is olt az esküvőn. A fiatalok komoran, szenvedő arczczal mondják ki a holtomiglant. Petőfi aztán, mint a sebzett oroszlán, elmenekül szép zsákmányával Kohóra.

A kohói napok! „A táj olyan szép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet“, mondja a költő. A sors, mintha elégtételt akart volna adni a költőnek. Annyi csalódáson, nyomorúságon és hányattatáson ment keresztül, most megismerte a boldog szerelem minden üdvösségét.

November 4-én a fiatal párt már a dohány- utczai Schiller-házban találjuk. Az elkényeztetett Julia pompásan alkalmazkodott szegényes környezetéhez. Egyetlen mulatságuk a színház volt, látogatásokat nem tettek, de nem is igen fogadtak. Nem volt a házuknál sem virág, sem zongora. Julia nem szeretett gazdálkodni s azért az ebédet az Arany-sasból hozatták. Ma azt monda- nók, hogy bohém-életet éltek.

Ebben az időben kezdődik Petőimé szereplése a nyilvánosság előtt. Hogy megértsük az asszony exczentrikus dicsvágyát, tudnunk kell, hogy ked- vencz Írója mindenkor Georges Sand volt. Ezt annyira imádta, hogy még bizonyos külsőségek-