Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz

/

bon is követte a példáját és a haját is rövidre vágatta. Petőfi legénykorában éppenséggel nem kedvelte a Sand-féle nőket. „Ha már munkál az asszony, jó, hadd főzzön a konyhában, hadd gyomláljon a kertben, itt szép, ha bepiszkolja a 1 kezét; de az istállót bízza a férfiakra“ írja Úti leveleiben. Később, mikor a neje befolyása ala került, megváltoztatta a nézetét és neki is öröme telt abban a szerepben, melyet Julia a márcziusi napok idején játszott.

Az asszony már akkor hírnévre jutott, mint szenvedélyes honleány. Az arczképe megjelent és az ifjúság megéljenezte az utczán. Gyűlésekre is sűrűn eljárt és miként férje, ő is feltűnően kezdett öltözködni, hogy magára vonja a figyelmet. Egyszer fekete selyemruhában látták, széles nemzeti szinü övvel, máskor meg piros ÍVigiai sapkával ment színházba. Petőfi el volt általa ragadtatva.

Ferenczy Zoltán, Petőfi kitűnő életirója azt mondja Júliáról, hogy a forradalomban épen úgy a legszélsőbb elveket vallotta, mint térje; bizonyos lázadó szellem volt a természetében a társadalmi szokások ellen is, melyeket lenézett. Hevesen gyűlölte az arisztokracziát. Teljes önállóságra törekedett. így is élt utóbb Debreczenben, mig ura a hadseregnél volt. Egy-egy hasonló gondolkozást! nőismerősével gyűlésekre járt vagy az utczán sétálgatva, szélső republikánus szellemben politizált, birálgatta a szereplőket s a háziasság rovására mindinkább a közéletbe vegyült. E belső vonásokban, folytatja Ferenczy, megleljük magyarázatát a nő későbbi életének, valamint annak is, hogy a fegyverletételt követő hónapokban, midőn minden vezető kéz hiányzott mellőle, mindazon exezentrikus szokásoknak (férfiruha viselése, szivarozás stb.) hódolt, melyekre akkoriban nemegy nő adott példát.

Petőíiék házassága mindvégig boldog volt. Ha volt valami hiba benne, annak az volt az oka, hogy a fiatalok nagyon is hasonlítottak egymáshoz belső tulajdonságaikkal, jobban, semhogy egymást kiegészíthették volna. Az asszony leikéből azonban hiányzott férjének mély erkölcsi vonása, mely őt minden csapásból megerősödve emelte ki. A kóbor szellemű, szeszélyesnek látszó költőből szerető, hü térj, pedánsságig otthon ülő gondos apa vált. A férfias hajlamú és férfias cselekvésre törekvő nőt a forradalmi események árja, a folytonos hurczolkodás, utóbb a férjétől való megfosztatás és a szükség is, melyek kevésbbé ábrándos hajlam mellett, más nőt fölemellek és mártírrá szenteltek volna, őt mindinkább kiforgatták nőiességéből.