Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz

És Julia ? Eleintén bizonyos lőlényes tartózkodással, mondhatnám : előkelő kíváncsisággal fogadja a költő hódolatát. Petőfi komor és szívós udvarlása megijeszti, ingerli és kötekedővé teszi. „Figyelmet kérek!“ — írja

akkoriban szive barátnőjének, Térey Marinak, — „Furcsán érzem magamat, — az a Petőfi gonosz egy fiú — oly szenvedélyesen tud az emberre nézni, hogy vigyázzon a baloldalára, különben annak úgyis tüzes lakosa löllázad ellene . . .“ Aztán: „Igazan, ha nem ismerném magamat jobban, azt hihetném, hogy szerelmes vagyok. De igy avval vigasztalom magamat, hogy majd elmúlik. De mégis borzadok tőle, ha elgondolom, hogy a lehetőség határain túl nincs, hogy komoly, tartós érzelem váljék belőle — jaj — költő! Talán büntetésül?“

Julia ama számitóan naiv lányok közé tartozott, a kik az életnek a regényekből leszűrt ismeretére támaszkodva, bizonyos programmal indulnak neki az életnek. Nagyon valószínű, hogy ebbe a leányos programmba beletartozott ' a gazdag kérő is. A szegény költő, ha érdekes ember számba ment is, sehogy sem illett bele. Azért is védekezik a szerelme ellen, gúnyolódik és néha szinte mentegeti magát önmaga előtt. De már szeptember 29-én, mikor egyedül van az eidödi leányszobában, pillanatnyi elernyedés vesz erőt rajta, a minek nyoma megvan a naplójában: „Oh, csak tudnám őt úgy szeretni, mint menynyire szerettetni érdemel. Hátha akkor kell majd éreznem, mi a szerelem, midőn már egy más leány lógja a szavak édes mérgét leikébe szívhatni, s én csak mint a halványuló múltnak csekély emléke logok lelke előtt állani . . .“

Egyszerre komoly lesz a dolog. A leány elszomorodik. Küzködik, tépelődik. Nem mer igent j mondani, de nemet sem akar mondani, t ét Petőfi szenvedélyes hevétől, elszédül a közeiétől, menekülni szeretne tőle. De a gondolat, hogy Petőfi más leánynyal vigasztalódnék, szinte kétségbe ejti s azért megint csak magához édesgeti Mikor Petőfi a házasságra tereli a szót, a leány egyszerre szeszélyeskedni kezd, majd jéghideg lesz. Az októberi restauráczió alkalmával azonban, mikor Petőfi Nagy-Károlyban időzik, Julia leányos furfanggal ráveszi az édesanyját, hogy ők is menjenek a városba. A szerelmes küzködés eltart egy egész évig. Közbe híre megy, hogy Julia máshoz megy feleségül. Petőfi ekkor haragjában el akarja venni Prielle Kornéliát. A szerelmesek aztán hamar megbékülnek. Majd rettenetes pletykazivatar kerekedik Pest felől: Petőfi — igy hiresztelik „jóakarói“ — uton-utfélen mutogatja dicsekedve a Julia leveleit. Julia nagyon szenved, de mikor elolvassa Petőfinek „Reszket a bokor“ czimü versét, két sokatmondó szót ir neki: „1000-szer —• Julia.“