Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz

És úgy is volt; a kiket elértek a muszka lovasok lándzsái, azok megadásuk jeléül hiába eresztették lanhoz a fegyvert, ledöfve hulltak el s csak az az ötszáz honvéd fogoly maradt bántatlanul, a kik a belső gyűrűbe szorultak.

Ilyen szörnyű mészárlás mellett képzelhető csak el, hogy 1003 honvéd holtteste födte a csatatért, máskülönben a szaggatott és oly sok természetes fedezetet nyújtó terepen nyílt csatában egy harmada se hullhatott volna el.

És ez a borzasztó gyilkolás Lüders hadtest- parancsnok szeme láttára történt. Gsoda-e aztán, ha oly rémület szállta meg az ujoncz s kevéssé fegyelmezett honvédeket, hogy még vezérükkel se gondoltak többé. .Mikép gondoltak volna tehát a nemzetőr-ruhában levő s jórészt ismeretlen költőre ? ! Daczó Zsigmond őrnagy néhány Kóburg- huszárral fedezte Bem visszavonulását. Kétszer vágta ki vezérét s nyolcz uhlanust vágott le lováról. De a hősi küzdelemben maga is halálos sebet kapva, rogyott le. Egyesek szerint a vezér is landzsaszurást kapott és hintajavai a magas bozóttal fedett Ördögárokba fordult. Itt húzódott meg szürke köpönyegébe burkolva s halottnak teltetve magát.

Éjjel tizenegy órakor három székelyhuszár ment felkeresni — holtteslét, s nagy örömmel kapták lovukra, mikor látták, hogy él. A zavar és rémület oly nagy volt, hogy a sereg inálhavonata s Bem hadi levéltára is az oroszok kezébe esett, azzal a diszkarddal együtt, melylyel a kolozsvári hölgyek ajándékozták meg.

Az a legvalószínűbb feltevés, hogy — mint Lengyel is állítja — Petőfi az országút felé futott, de még oda sem ért, mikor valamelyik uhlá- nus ledöfte. A költő halálos sebével a kukori- czásba vánszorgott s itt elvérzett. És épp ezért leghitelesebb adat Petőfi elestére vonatkozólag az, a mit báró Heydte osztrák dragpnyos-kapitány beszélt el a szabadságharcz után. Ő Lüders tábor- karába volt beosztva s őt bízták meg a holtak eltakarításával. Az országút mellett egy hegyes áliszakálu fiatalember holttestére akadt, a kinek mellén lándzsadöfés volt. Nem tűnt volna fel neki, de vászonbluzának és nadrágjának zsebei ki voltak fordítva s ezekből egy csomó ősszeiro- gatott papiros lógott ki. Tudjuk, hogy Petőfi mindig jegyzeteket csinált s még a segesvári csata elején is jegyezgetett. Az a holttest tehát, a kiről báró Heydte beszélt, alig lehetett más, mint a világirodalom eme tüneményes alakjának romja s akkor ott pihen abban a közös sirban, mely 5—6 lépésre van az országút jobb felén Héjasfalva felé. De bárhova is szórta az enyészet, az ő szive, melyből a hazaszeretet, a szabadság és szerelem örőkszép dalai fakadtak, nevével és emlékével együtt a nemzet szivébe lesz zárva örökre.