Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz
A külföldön. Említésre méltó, hogy a külföld, a mely pedig egyébként oly mélységesen elfeledkezik a mi létezésünkről, általános figyelemmel kiséri Petőíi-ünnepünket. Csaknem valamennyi külföldi újság már ma megemlékezik 1849. julius 31-éröl. Hogy csak a nevezetesebb újságok közül említsünk hirtelenében egy kettőt, ma például a Frankfurter Zeitung, a bécsi Fremdenblatt és a Neue Freie Presse első tárczát közöl Petőfi Sándorról. Petőfi utolsó levele. Az egyik aradi lap Írja, bogy a 2'ó'röfc-család egy rendkiviil érdekes relikviát őriz s az nem más, mint Petőfi Sándor utolsó levele, [helyet halála előtt két nappal, tehát 1849 julius 29-én, irt a feleségének, Marosvásárhelyről. Ez az utolsó levél, mely a halhatatlan költő tollából származott. Petőfi neje, halála előtt, férjének hozzá irt más leveleit megsemmisítette, csak ezt a levelet «mint legbecsesebb örökséget» hagyta Zoltán fiára. Török Károly e levelet másolatban még 1869-ben kapta emlékül Petőfi Zoltántól s hogy a levél az eredetiből másoltatott, Gyulai Pál is bizonyítja, kinek e levelet annak idején megmutatták. A levél boritékján ez áll : Petőfi Sándornénak Tordán, a református papnál Miklós Miklósnál. Maga a levél szóról-szóra igy hangzik: Maros-Vásárhely jul 29. 1849. Kedves édes Juliskám ! E szempillantásban értem ide vissza hat napi szakadatlan utazás után. Fáradt vagyok ; kezem úgy reszket, alig birom a tollat. Megkaptad-e előb- beni két levelemet ? Az egyiket innen, a másikat Kézdi-Vásárhelyről Írtam. Elmondom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utána rugaszkodtunk Udvarhely, Csíkszereda, Kézdi- Vásárhely, Bereczk felé: ott találkoztam vele, már visszajött Moldvából, hova lázitó proklamácziókat vitt be, s ráadásul kegyetlenül megdöngetett négy ezer oroszt egy zászlóaljjal. Bereczken jön hozzá a tudósítás, hogy Szász-Régennél megverték a mieinket, s ezek borzasztóan szétfutottak, vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni, Kezdi-Vásárhelyen, Sepsi-Szent Györgyön, az * Erdővidéken, Udvarhelyen keresztül; én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú ut volt. Most vagy két napig itt leszünk, mig a sereget egy kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk ? 0 tudja. Előbbeni levelemben írtam, hogy Csik-Szeredának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörű vidéke van; ’ Sepsi- Szent-Gyürgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt . _________. - —
