Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz
2. DEBRECZt/ 1899. augusztus 3. konai kör« — Letette G é r e s s y Kálmán alelnök. »Dicsőült hőseinkjemlékének« Debreczeni iparos fjuság egylete. — Letette az egylet elnöke. »Hazáért, szabadságért elvérzett hősöknek — Polgári kerékpár egyesület,« Letette Zellinger Vilma k. a., az egylet e- nökének leánya. „A névtelen bősöknek — Pusztatelki D a n k ó Mihály és családja“ — Letette D a n k ó Mihály. »1849. aug. 2-án elesett névtelen hősöknek — Iparos kör« Letette az elnök. »A névtelen hősöknek« — A timár ipartársulat« — Letette E k 1 i Gábor elnök. ,1849 aug. 2-iki hősök emlékének A fazekas ipartársulat — Letette Tóth Bálint elnök. Helyeztek azonkívül számtalan felirat nélküli koszorút. Élő rózsákat pedig kosárszámra hozták debreczen lelkes polgárasszonyai s behintették vele az oroszlánt. Ünnepély a honvédsiroknál. Egy negyedórába került, mig a testületek elhelyezkedtek. Nem sokkal ezután K omló s s y Arthur főjegyző, a Csokonai-kör al- elnöke, az ünneprendező bizottság faradiiatat- lan elnöke lépett az emelvényre s tartotta meg zugó éljenzéstől számtalanszor megszakított megnyitó beszédét, a mely a következőképen hangzik : Melyen tisztelt ünneplő közönség 1 Debreczen szab. kir. város törvényhatósága ez év május havaban tartott bizottsági közgyűlésén — a 48—49 es honvédek egyletének — a Csokonai kör által támogatott kérelmére elhatározta, bogy a debreczeni csata évforduló napját — a mai napot — nagyobb mérvű ünnepélyekkel üljük meg.Hozzájárult azon javaslathoz, hogy az emlekkertbe ideiglenesen tznm.íián nmlélt oredeti rendeltetési helyére — ide a honvcdiemetőbe szállíttassák át és itt a nagy «irháimon állíttassák fel. Az emlékkertben pedig helyére szabadság- szobor emeltéssék. E határozatok végrehajtására városunk közgyűlése a tanács, a 48—49. honvédegylet és a Csokonai-kör kebeléből alakított 12 tagú bizottság feladatának részben meg is felelt akkor, a midőn a kőoroszlán emlék itt áll, a Í12 vitéz honvéd hamvaira domboruló nagy sirh»lmon, méltó és jogszennt őt megillető belyén. A Nagy Sándor halmán pedig impozáns emlék emelkedik. De meg fog felelői e bizottság fel datának második és fontosabb részében is — mert hiszem és vallom, hogy ha mindenki oly őszintén óhajtja, mint én, úgy a szabadságszobor a kitűzött két év alatt — sőt talán elébb is — büszkén fogja hirdetni a magyar szabadságot a nagytemplom és a kollégium közötti emlékkertben. A mai emlékünnepélyek rendezésére is e bizottságot kérte fel városunk hatósága s én boldognak érzem magamat, hálát adok Istennek, hogy megérnem engedte, miszerint e szent napon, az 50 év óta jeltelenül állott nagy vérdombon, kiengesztelődött hősi hamvak felett a rendezőség nevében én üdvözölhetem szivem egész melegével a mélyen tisztelt ünneplő közönséget ! S a midőn felhívom önöket, hogy imádott, zengzetes magyarnyelvünkön dicsőítsük a bőshonvédek emlékét — a midőn kérem, hogy gyönyörű magyar nemzeti dalaink eléneklésé- vel ringassuk magunkat, szivünket és lelkünket hazafias, édes érzelmekbe : az emlékünnepélyt ezennel megnyitom ! Az éljenzés csillapultával M á c s a y Sándor karnagy megadta a jelt s a 240 tagból álló monstre dalárda rázendített a Hvm- nuszra. A nagy tömeg megilletődötten hallgatta a szent hangokat, melyek elbangzása után dr. B a k o n y i Samu tartotta meg beszédet. Sokszor hallottuk már Bakonyi drt beszélni, de ilyen szépen, lelkesen és fel- villanyzóan kevésszer. Beszéde megérdemli, hogy minden polgár szivébe vésse, a benne levő örök igazságokat soha el ne feleit«» a beszédet a szerző szívességéből egész terjedelmében a köv tkezőkben közöljük : Dr. Bakonyi Samu beszéde. Ünneplő gyülekezet 1 Kőből épült templomokban imádkoztunk ma te hozzád Seregeknek Ura. Fölként szolgáid ékes ajakáról szivünkbe szállottak igéid, de a vallás szent vigasztalásával a mai napon még nem elégedett meg a mi lelsünk és hogy a te örök akaratodban való megnyugvás reménynyel töltse bé sziveinket, az emlékezet és gyász, a fajdalom és hála elvezetett bennünket ide a Te szabad egeddel boltozott legdicsőbb templomodba, Szabadság Istene, legszentebb oltárod elé, hőseinknek sirhalmára. Ón adj hát nekem gyengének erőt most is, Te ki minden erőnek kútfeje vagy, miként megerősitéd a gyönge ifjút, midőn 20 évvel ezelőtt e szentelt hantok fölött a Te neved érdemetlen ajkaira vévé, hiszen a férfi meg- őrzé híven, mit a gyermek a Te, dicső vértanúid sírján tanult. Ne vond meg hát tőlem a Te segedelmed most sem, Te minden segedelem Ura, hogy e bus naphoz méitóan hirdethessem a Te örök igazságod, hogy a kik bánattal borítva jöttek, távozzanak vigaszteli szívvel s kik a vesztett csata gyászát siratják, keljenek mind uj diadal munkájára és mindazok, kik eddig a csüggedő lemondás utján haladtak, emelkedő lélekkel induljanak immár Te utánad, hiszen Te vagy az Ut, az Élet és Igazság! Amen! * Csodás rendeltetés jutott neked édes szülőföldem, ős Debreczen az ötven év előtti tragédiában. Mikor kilencz oldalról tört ránk az ellen s az ifjú főváros is hitalmába került, téged tett a magyar szabadság őrvárosává, annak prófálája. Falaid közül intézte a világ legdicsőbb küzdelmét. Innen indultak hadba az ő messiási szavára született vitéz csapataink. És a hősregék idejére méltó, világra szóló fényes csaták egymásután érkező diadaihire itt keltett a szivekben fegyvereink győzelme iránt megingathatatlan erős hitet. És hajh, ma ötven éve, itt kelle lefolyni a csatának, mely a tízszeres ellenségnek egész jograbló hadjáratában leghatározottabb győzelme volt, s a melyen ml nem volt többé győzelme a magyarnak. Debreczen a diadalok tetőpontján és Debreczen a vesztett barcz után ! míg benned magyar lakik, végetlen időkig lelkesítsen amazok bü-zkesege, de mellette éljen szivedben eme gyásznap emléke is, hogy soha el ne felejtsd és kövesd az örök tanúságokat, miket a népek gondviselő atyja, te általad nyújt nemzetednek. Elbukánk e napon de bukásunk még sem volt kudarcz, mert bár az óriás túlerőt maroknyi haduok meg nem győzhető, a honvéd név hőri dicsősége az elveszett c<atz sötét fajdalmán is átragyog mind e mai napig és fenyleni fog, mig magyar szívből bánat- és örömköny fakadni tud. Kinek ünn-pét csak néhány napja ültük, a szent időknek csodás hőse, költő-apostola zengi : »Isten után legszebb és a legszentebb név A honvéd nemzet !* Sz nt vala akkor és szeot mi előttünk ma, kk mindennapi szürke létünk küzködő bajában megemlékszünk rólatok, porladó dicsők, hogy éltünk faja a ti véretekből fakadt, logy az idők teljességének ígéretét a nemzetek steoe a ti vertanuságotokkal megpecsételő. Gyűljön fel azért az emléuezet világa, jyiljék meg az idők kárpitja : lássatok. . . [ Az országúit ól délre és északra széles ;engeri-földek terülnek el. Magasra nyúló bök •étáit a rekkenő nyár hevében ^szellő is alig engeti. A messze pusztában a gulya, mé- íes delelő', tart. A forró déli nap mozdulatlan jsöndje mindenfelé. Egyszerre távoli menny iörgés morajlik végig a határon, zivatar köze- edik : a nyolczvaoezernyi orosz fősereg, maga i fővezér Paskievits varsói herczeg, a testvér lAnnitAl )-.‘»AnAÍAn«ilr trovoticó 9llotf E tengernyi had ellen kellett a mi nyílt városunkat honvédeinknek védelmezni. Tized- résznyi seregünknek nem volt jobb sáncza, mint az előtte elterülő tengeri földek, amelyek védelme alatt úgy o tudóit helyezkedni, hogy csak négy század és két ágyú volt látható. Tüzér-égünk csodákat müveit. — Működését a czárhoz intézett jelentésében maga Paskieviis mesterinek mondja. Ek<or, hogy megkerülj“, teljes négy üteg-t küldött, Gillens- chmidt tábornok vezetése alatt balszárnyuns ellen. Mig a rémes ágyuharcz tovább dühöng, négy orosz dandár t*ljes hadi rendben, kozákok és cserkeszek beláthatlan ezreinek fedezete alatt megindul a főtámadásra. Oh harczolt a honvéd itt is, mint Nagy- Sallónál, Kápoln-i- és Isa-zegnél. Mesebeli hős volt a honvéd itt is ; vitézségének példája innen is bevilágít messze századokba. De egyenlőtlen volt a küzdelem és futár futát után hiába nyargalt a várva várt segedelemért. A hősi önfeláldozás mmd hiába volt. De a honvéd megtanulta imádott dalnokától, hogy : »A hazáért halni, legnagyobb holdogság Ezen a világon.» Ez az egyetlen boldogság jutott nektek osztályrészül Itt hamvadó névtelen hőseink, kik ifjú nőt, gyermek»', szülőt, állást, vagyont, az életnek minden boldogságát, mind ott hagytátok, feláldoztatok a halálnak ezen egyetleu boldogságáéi. Hogy a titáni harczot nem jutalmazó diadal, nem a sereg és nem a vezér hibája volt. Debreczen immár a világosi passió-utnak első nagy gyász-statiója lett. És mikor a bekövetkező nemzeti kínszenvedésnek a névtelen hősök verővel szentelt helyen a sötétedő múltba vissza sóhajtunk, elboruló tekintetünk fölragyog a fénytől, melyet emlékezetünkre a mi vesztett csatánk vezérének magasztos alakja áraszt. Fonjunk e napon koszorút az ő emlékének, ki annyi dicső közt egyik legdicsőbb vala. Nagy Sándor József az aradi tizenhárom egyike volt ő, kiről méltán mondja a nagyváradi szülőházát jelző emléktábla : .Nagy voltál névre, nagy bajnoki szívre hazádhoz, Nagy lelked bűn volt törpe bakó id előtt« . . . Keb Ibarátja Damjanics mellett ő volt hadseregünk legnagyobb ideálistája s klassikus műveltsége az élethivatásául választott katonai pályának is nemesebb, szinte gyöngédebb felfogására képesité. Egyben azo ban ez adott jellemének megalkuvást nem ismerő, nem is tűrő határozottságot is. így érthetjük meg igazán, hogy midőn a fővezér Budavár bevétele után akként nyilatkozott, hogy »Meg- szabadiianá az a hazát, ki Pompejus ellenében Caesar szerepére vállalkoznék.« Nagy Sándor József azonnal igy válaszolt : »Caesar mellőlBrutussemhiányzauék!« Ez amaz öszhangzatos lélek, melynek főjellemvonása a tiszta hazaszeretet sugallta hősies kötelességtudás volt. Ott volt ő, nem úgy, mint némely rágalmazói maiglan állítják, a mi gyászos csatánkban is mindenütt, a hol legnagyobb volt a veszedelem, a legsűrűbb golyózáporban is. Hogyan is véthetett volna ő a kötelesség ellen csak egy hajszálnyit is életében, aki dicső társai között is oly nagy, annyira nemes volt — halálában ? ! Mily gyöngéd szive lehetett ennek a kemény katonának, aki ott, az aradi Golgothán, mielőtt magát a bakó kezébe adná, odamegy Daubek hadbíróhoz s kezet fogva búcsúzik el tőle, megköszönve neki, hogy az osztrák vér- biróság előtt őt mentegetni merte. És mikor a vigasztalására rendelt lelkipásztor nem tudva magán uralkodni, sírásra fakad, még ő vigasztalja : »A könny itt már hasztalan, tisztelendő ur, inkább imádkozzunk !« »Emelt fővel, leírhatatlan büszkeséggel lép a bitóhoz s miKor a bakó már nyakára teve a kötelet: »Éljen a haza !« kiáltással adja ki hősies lelkét.« Szent vértanunk ! Oh hallod-é a miuden- ség Urához közel, haló ajkadnak végső imája, miként visszhangzik élő magyarok ezreinek =*ivíSh>/51 • -Ft i»n a haza“ 1
