Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
6 Néptanítók Lapja. 44. SZÁM. A dolog természetes rendje szerint a törté- ; nelemnek és a földrajznak, szoros a kapcsolata. Mily szépen is írja Ratzel: „ . . . ha kissé jobban szemügyre vesszük a földrajz és történelem viszonyát, csakhamar látni fogjuk, hogy itt egyoldalú szolgálati vagy támogatási viszonyról szó sem lehet és hogy „a történelem segéd- tudománya“ kifejezésnek, melyet a földrajzra oly könnyű szerrel alkalmaznak, semmi jogosultsága sincsen. Egyáltalában — kell-e mondanom? — nem is létezik oly tudomány, mely csak segédtudomány volna, valamint olyan sem, mely bizonyos körülmények közt egy másik tudomány segédjévé nem válhatna. Valamely tudomány csak akkor segítheti a másikat, ha már maga is önálló. “ Hogy pedig mennyire a fején találta a szöget Ratzel, aki e sorokat alig negyed évszázzal ezelőtt írta, azt ama körülmény igazolja a legelevenebben, hogy ma immár a históriának földrajzi eleme külön, önálló, hatalmas tudománnyá fejlődött: a históriai földrajzzá. Sőt bízva-bizakodunk abban, hogy geográfiái vezető tényezőink óhaja szerint — követve a francia és német példát is — a magyar kormány talán már a közel jövőben megszervezi, fölállítja a budapesti tudományegyetemen a históriai földrajz égetően szükséges tanszékét. Ritter irányát a modern földrajz terén Richthofen báróé váltotta föl. És ha odakünn a társadalomban, avagy a tudós társaságokban is, az újszerű eszmeáramlatok közben Richthofen-re fordul a szó, sajnos, fel- felhangzik a kicsinylés: Richthofen nem geográfus, hanem pusztán geológus! Nagyon téved, aki azt állítja. Csakis az állíthatja, aki Richthofennek és iskolájának, tehát a mai modern geográfusok működésének irányát nem ismeri. Belemerülve a tárgyam érdemébe, engedje meg az igen tisztelt társaság, hogy ezt a témát — hacsak röviden is — megvilágítsam. A természettudományokat, sokféle águk minden talpalatnyi terén, a legutóbbi évtizedekben nagy változás érte. Óriási a haladás s egyben a megújhodás! A természettudományok fölvirágzása egyúttal fóllendítette a földrajzot is, mely mai napság a természet ismerete, tisztára: természettudomány. (Befejező közlemény következik.) — Adakozás. A „Gryőrvidéki tanítóegyesület“ az Apponyi Tóth emlékalapra 10 koronát küldött lapunkhoz. Prommer János felsőezikolai tanító 7 koronát küldött az aradi vesztőhely megváltására. Ebből a növendékek gyűjtése 4 kor. 98 f., saját adománya 2 kor. 02 f. Mindkét adományt rendeltetése helyére juttattuk. Tanítók tanácsadója. Ty. M. Pika. A régi szemléltető-képek elfogylak, az I újak (az I. oszt. számára) sajtó alatt vannak. Megjele- I nésüket minden esetre jelezni fogjuk. Könyveket elvből j nem ajánlunk: tessék bármely könyvkereskedőhöz fordulni. — Á. A. Tpknya. A mellékhelyiségek ügyéről e helyen sokszor írtunk; újabbat most sem mondhatunk. — P. Önnek kissé különös felfogása van a kir. tanfelügyelő hatásköréről. Hogy e tekintetben alkotott téves nézetét helyreigazítsuk, röviden tájékoztatjuk a kir. tanfelügyelőnek törvényben megállapított főbb teendőiről: A kir. tanfelügyelő vagy segéde köteles a tankerületében levő alsó és felső népoktatási intézeteket minél többször, de évenként legalább egyszer meglátogatni s azokban a népoktatási törvények pontos végrehajtására felügyelni. Felügyel továbbá arra, hogy a törvényben kötelezett tantárgyak mily terjedelemben és az illetékes félsőség által megállapított tanterv szerint taníttatnak-e ? E tekintetben, amennyiben hiányokat tapasztal, figyelmezteti a tanítót, értesíti az iskola illetékes felsőségét, és szükség esetén jelentést tesz a miniszternek stb. Vájjon miképen gyakorolná már most a tanfelügyelő az ellenőrzést, ha nem lenne kérdezési joga? Hogyan szerezhetne meggyőződést a tanulók előhaladásáről, ha a felügyelet kérdése abban merülne ki, hogy a tanító, a tanfelügyelő jelenlétében, néhány kiválóbb növendékét feleltetne tetszése szerinti tárgykörből ? Ezek után nem ajánljuk, hogy akár a királyi, akár az egyházi tanfelügyelő iskolalátogatása alkalmával afféle kijelentést tegyen, hogy a kérdezési jogot magának tartja fenn — Nyugdíj. Nyugdíjigényének folytonossága jelenlegi minőségében meg nem szűnt. Miután most más adóhivatali kerülethez tartozik, jelentse be az illetékes tanfelügyelőségnél, hogy előző alkalmaz- tatási helyére nézve kirótt nyugdíjintézeti járulékból mennyi a hátraléka s kéije arra, hogy ezen hátralékának beszedése iránt szükséges intézkedéseket tegye meg. — Tíkároly. Az állami tanítók lakpónze még mindig az, mint aminőt az 1907. évi XXVI. t. c. 2. §-a megállapít A tanítói lakpénznek a fizetési osztályokba sorozott állami tisztviselők lakpénzének megfelelő módon való rendezése ügyében volt már több mozgalom, azonban eredmény nélkül. — T. P. Ókor. Közöltük már sok esetben, hogy a tanítók és a lelkészek hivatalaik után járó fizetéseiktől községi adót nem fizetnek és hogy 57/872. sz. a. hozott minisztertanácsi határozattal kimondatott, hogy a községi és ily értelemben azzal azonos állami iskolák céljába kivetett 5°/o-os iskolai adó községi pótadónak tekintendő s ennélfogva a tanítókat fizetésük utáni jövedelmeikre nézve iskolai adó fizetésére kötelezni nem lehet. Ezzel azonban nem tévesztendő össze a hitfelekezeti iskolák céljaira kivetett iskolai adó, melynek fizetése alól a tanítók nincsenek fölmentve, sőt ezt az adót 23.100/887. sz. a. kelt miniszteri rendelet értelmében az állami tisztviselők is kötelesek megfizetni. — Lugos. A tankötelezettség végrehajtása tárgyában lapunk ezen rovatában közölt üzenetekből kivehette volna, hogy hivatkozott válaszunk nem oly esetre vonatkozott, amidőn a tanuló a tanév folyama alatt tölti be a 12. életévét, hanem oly tankötelest illetően adatott, ki a tanév megkezdése előtt múlt 12 éves, de a mindennapi iskola valamennyi évfolyamát még el nem végezte. Egy és ugyanazon nézetben vagyunk tehát önnel s ekképen rendelkezik különben az Utasítás is. — Tanítónő. Az iskolaszék elhatározása esetén hitfelekezeti iskolába is köteles a tanító másvallású növendékeket fölvenni; az ezek szülőire kirótt iskolafenntartási járulék nem a tanítót, hanem a fenntartót illeti. Ha az iskolafenntartó ezen jövedelemről a tanító