Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz

Petőfi.

Egy korty, meg egy falat jó lesz-e ?

Csipkés.

Jó ám

(A pohárszékhez meg}- és a szalonnából jóizüen falatozik; közbe hörpint rá.)

Petőfi.

Barátnim Divéki, Tóth uram,

Bocsássatok meg, hogy igy elmerültem. Mélységes tenger a népnek szive,

Én szeretek leszállni fenekére,

Hogy kihalászszam drága gyöngyeit.

Divéki.

S valódi gyöngy ám Csipkés Pál uram,

Az úton ő tartá bennünk a lelket.

Úgy megcsiklandozott tréfáival,

Hogy még e szomorú időben is Kaczagnunk kellett.

Tóth.

Fáj a vékonyom Mókáitól s az ekhós szekerétől.

Petőfi.

Csak nem fajult el még a székely vér.

E g r e s s y.

És mind ilyen egészséges fejüek ?

Csipkés (Szalonnát szeletelve.)

Akad biz ott se künn se benn levő is'i Az egyik vérit ontja a hazáért.

Másik a furó-lyukba is bebújna.

Van, a ki mindig ördöggel perel,

Van istenes, ki víz torkába épit,

Van, a ki hazugság kengyelfutója,

S van talpig ember, dolgában serény.

Az egyik neki húsolta magát,

Mert még az ökre is borjadzik, oly jó Helyről köszöntöttek rá poharat.

Viszont a másik addig hordta a

Vizet rostában, a míg kifogyott

Magából; s döglött méh bizony, ha nem csip,

Mézet sem ád. A székelyek között is

Jobb az ember az Istennél.

Tóth (Fölpattan).

No már

Ilyent ne mondjon.

P e t Ő f i (Nevetve).

Szent igaz pedig:

Ha már az Istennél, a mennybe van,

Ott jobb az ember, mint a földön.

I

J