Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
Adta Czifrább a székelyünk beszéde, mint a Zsinórozás az én mentéimen. E g r e s s y. Pedig a mentéiben nincs hiba. Petőfi. Az már igaz. Nem is tudom, hogyan Fér össze egy ilyen egyenes ember A sujtások kacskaringóival. Tóth. Egyenes ? Régen volt az ! El se hinném, Ha nem Petőfi mondaná. Olyan Sujtásos, kacskaringós útakon Jár a magyar néhány hét óta, hogy i Görbének is sok ez az egyenesség. Tegnap azt zúgtuk: Mienk Budavára! Ma már azt nyögjük, hogy : Szaladj magyar ! Alig, hogy a német bombázta Pestet, Már kivirágzott a magyar dicsőség, Sietve bevonult a büszke kormány A diadal helyére s én vígan Akasztottam ki boltom ajtajára E tulipánus szűrt, a hetyke dolmányt, De még a nap jól meg se nézheté Magát a fényes pitykegombjaimban, Már fecskefarkat, pantallót, köcsög- Kalapot kellett a helyükbe tennm, Ha nem akartam, hogy felkössenek. Egyszer bokáig nemzeti szinü, , Másszor fülig fekete-sárga voltam, S ez Így ment váltakozva, föl s alá, Mint a kerék. Az egyenesszivü Tóth Gáspár, a ki első áldozott . A névtelen Petőfiért, — manapság Úgy hajladoz, mint tűzön, a viaszk; Pestről fut Debreczenbe, onnan ismét Fut vissza Pestre, innen fut Szegedre S nem birja a magyar kormányt elérni, Hogy átadhasson egy rend új ruhát. Petőfi. Megríkat a mulatságos beszéde. D i v é k i. Parázs lappang a hó alatt. Mit ő Fintorgatott: az ország képe most. Fanyar kesergés, vad reménytelenség; A holnapot a legjobb szem se látja. Az országútakon menekülők Szekerei robognak szüntelen. Tóth (Tréfás haraggal).
