Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz

A segesvári ünnep. — Saját tudósítónktól. — Budapest, jul. 31. A segesvári ünnep gazdag volt gyönyörű momentumban. Első sorban mindenkit kellemesen lepett meg Segesvár külseje, mely nagyban eltért a Petőfi-szobor leleplezésekor látottól. Akkor csak a maroknyi magyarság tűzött ki zászlót, most a szászok házáról is nemzeti lobogók és fekete zászlók lengtek, jelezvén, hogy Segesvár szász lakossága is ünnepli és gyászolja a nagy magyar költöt. Nem­csak az állami, megyei és városi épületeken volt zászló, hanem a szász evangélikus egyház­község épületein, iskoláin is. Még beszédesebbek voltak az ablakok. A szobor leleplezésekor a szász polgárság lakásába húzódott és még az ablakredö- ket is leeresztette. Most a csinos házak ablakaiból kíváncsian néztek ki a szépségükről hires segesvári szász hölgyek a rokonszenvesen szemlélték azt az érdekes képet, melyet az‘ utca nyújtott a deputá- ciókkal és a székelyek hangyabolyként nyüzsgő tömegeivel. Az utcákon, a vár oldalain össze­vegyült a magyar szó a némettel és szász dialektussal. A költő géniuszának mintha meg­nyílt volna e szép városban minden szív s minden ajtó. Kedvesen lepte meg az ünnep közönségét az is, hogy a Zsilinszky államtitkárnál, a kormány képviselőjénél tisztelgő küldöttségek közt volt a szász evangélikus egyházközség deputációja is, me­lyet a luteránus nagypap vezetett és át­nyújtotta diszkötésben Petőfi költeményeinek német fordítását, melynek fordítója Mclas Hen­rik segesvári költő. A román intelligencia, igaz, nem vett részt az ünnepen, de a honvédsirnál megjelent a környék oláh népe is. Festői csopor­tokban állottak a domboldalon s mikor Bartha Miklós beszédében azt kérdezte, hol vannak a román testvérek, sokan rámutattak e csoportokra. Tisz­teletreméltó dolog volt, hogy a szerb Maiica is küldött, deputációt, melyet Hadesics, a költő vezetett. Nagyszerű és megragadó volt a székelyek részvétele. A hosszú külön-vonatokon úgy össze­zsúfolták őket, hogy alig tudtak lélegzeni, de azért vigan voltak, minden vonatról ének­szó, éljenzés hangzott. Deli székely lányok, menyecskék, öreg anyókák virágbokrétát szoron­gattak kezükben, melyet hajnalban szakítottak akis kertben s ezzel elárasztották a sirt és a szobrot. A költő nem álmodhatott szebb hódolatról. Legalább tizenötezer székely nyüzsgött a kis városban, föl­verve azt magyar dallal.magyar szóval s örökké vidám zajongásával. Székely-Udvarhely város úgyszól­ván mindenestől elment Segesvárra. Nem maradt otthon más, csak a pólyás gyerek! mondogatták. Rend volt mégis Segesvárott. Sehol sem lehetett látni részeg székelyt, pedig Segesvár kelle­mes kerti vendéglői ugyancsak hívogatták ő témái­két. Az egyiken nagy betűkkel ki volt Írva: Élje­nek a székelyek! A góbékat ez sem vesztegette meg, hanem letelepedtek a vároldal füvére és ott falatoztak a tarisznyában magukkal hozott elemó­zsiából. A vendéglőket úgyszólván csak az úribb ruhások látogatták. Az ünnep legszebb része a csatamezőn folyt le. A szép völgy, melyen zúgva fut át a Nagy- Küküllö s melyre mosolyogva néznek a szölö- koszorus és erdöboritotta regényes hegyek, zászlós csapatokkal, port verő kocsisorral, messze földről gyalog és szekéren érkező néppel volt mozgalmas. Fejéregyháza zöldlombos fészkéből barátságosan fehérlett elő (1849-ben még tiszta székely falu, most, úgy hallom, lassan, nesztelenül beleomlik az oláh tengerbe.) Közepén a Haller-kastély vakító fehér épülettömegóvel. Itt osztotta ki Bem a csata előtt diszpozícióit, mikor maroknyi seregével megrohanni készült az orosz óriást. A völgyből két magaslat emelkedik föl: az egyik a segesvári oldalon,melynek tetején árnyékos fatető alatt kőoroszlán guggol magas állványán, ez Skariatin orosz tábornok síremléke ; a másikon sugár magas oszlop szökik a magasba, melynek tetején turulmadár csapong szárnyaival, ez a honvédek síremléke, ez Petőfi sirja. Mély csönd az egész tájékon. Az ünneplők ezrei csöndben sora­koznak és vonulnak azjegyik kőoszlop felé,hol a nemzet szomorkodó lelke legdrágább fia elporladt tetemét sejti. A nap felhők mögé búvik és gyönge szél száll a völgyben. Az erdők és a mindenfelé züldelö kukoricás halkan zúgni kezd ... A szem keresi azt az utat, melyet a költő lába taposott. Édes, bánatos emlékezés száll a szivre. Ott Fejér­egyházának az a széle, hol elmerengve nézte a csata menetét . . . Emitt látható még nyoma a téglaégetőnek, hol a bomba lecsa­pott mellette . . . Amott a törpe füzek láncánál megszültül a Küküllő medre ; itt gázolhatott át a megkerülő kozákság és tört egetverő orditással meglepett honvédőink hátába ... és arra fehérük keskeny szalaga az országúinak, hol utóljáva látták a költöt s melyről letérve, -a most is titokzatosan zugó kukoricásban örökre eltűnt. Nagyon sok ember szeme járt e pontokon, emlékezetébe vésve e vérrel szentelt tájékot. A felhők elvonultak s az ünnep ragyogó nap­fényben folyt le. Nagyon szép volt a Bartók Lajos beszéde. A vékony, gyöngemellü férfinak ez egy­szer messzireható zugé hangot adott a lelkesedés. A mit mondott, az is tartalmas, szivhezszóló és lebilincselő volt,- a nélkül, hogy egy szóval is vétett volna a politikai óvatosság ellen. A közönség gyakran tapsolt, a kormány képviselője pedig első­nek sietett gratulálni neki. E. Kovács Gyula, az erdélyiek kedves művésze lelke minden rajongását beleöntütte előadásába, hogy méltóképpen mondja el Jókai költői müvét. Mélyen fölindultán sza­valt1 s nagy fizikai erőfeszítéssel igyekezett ért­hetővé tenni a költemény minden szavát, melye­ket a nagy térség szinte felszörpölt. A forrón tűző déli nap, az izgatottság megártott az érdemes öreg művésznek. A költeményt nagy hatással befejezte még, de kevéssel ezután a közönség ijedelmére eszmélellenül összerogyott s a Budapestről jött mentők vitték el a síremlék mellett levő Petöfí- házba. (A művészt órák hosszat nem tudták eszmé­letre téríteni, most azonban már jobban van.) Bartha Miklós lángoló beszéde a lelkesedés húrjait verte. Különösen az volt megható benne, mikor szivig megindult hangon a székelyekhez, Petőfi kedves népéhez szólt. A többi előadás, Endrődi remek verse, Bársony szép prózája, Szász Gerő lelkes költeménye, Zsilinszky államtitkár be szódé, de különösen Tallinn Bélának, a képviselöház alelnükének gyönyörű szavai méltó részei vol­tak az ünnepnek. A közönség aztán a sirhoz tódult, hogy le­tegye a koszorúkat. Ez a sir már nem elhagyatott. Haller grófnő kegyelete valóságos kis diszkertet varázsolt köréje o az emlékoszlopot vérpiros szegfű illatos erdeje fogja körül. A kertecske mellett emelkedik a szép Petöfi-ház, melyben az emlék őrzője lakik. Meghatottan tört vissza a közönség a városba s vonult a várba, hogy a Petőfi-szobor előtt, melynek fényes ércalakja messzireláthatón ragyog, folytassa az ünnepet. A bankot, mely a napot befejezte, fényes volt. A városháza nagytermében állított asztaloknál 400—500 résztvevő szorongott, s nem 200, mint táviratunkba tévesen becsúszott. A kar­zaton elegáns hölgyközönség hallgatta a tósztokat. öt-hat óra tájban az ünneplők áradata megindult kocsin és gyalog a pályaház felé; a különvonatok fölvették közönségüket és elrobogtak keletre, a Székelyföld és nyugatra, a Királyhágó felé. A kies szász városka ismét elcsöndesedett, csak a két emlékmű körül beszólt a haza minden tájékáról hozott virágerdő a nap fényéről és lelkesedéséről. . * A tegnapi ünnep után rendezett lakomán Bartók Lajos fölolvasta az üdvözlő táviratokat és leveleket, a melyek nemcsak Magyarországból, hanem Európa minden részéből érkeztek, tanúbizony­ságául annak, hogy Petőfi neve iránt mily csodá­lattal viseltetnek az egész világon. Popovity Pánto, bács-petrovoszelói szerb plébá­nos, a következő levelet intézte Zsilinszky Mihály­hoz, mint a magyar kormány képviselőjéhez: Mint szerb iró, valamint a Szerb Maiica iro­dalmi szakaszának tagja, — kinek az a szilárd meggyőződése, hogy valaki egyúttal jó hazafi és jó szerb is lebet — legkedvesebb kötelességemnek tartom, hogy a nemzet nagy géniuszának, a halha­tatlan Petőfinek eleste ötvenedik évfordulója alkal­mából, bámulatomat és hódolatomat fejezzem ki, do egész világtörténelemben ritkán található oly költő iránt, a ki, úgy mint a skót bárdok és szerb gusz- larok, a szabadságról oly elragadóan énekelni és oly hősiesen érte meghalni tudott. Egyúttal mélyen méghajlom oly hemes nemzet előtt, mely nagyjait oly magasztosan ünnepeli. Végre bátorkodom Mél­tóságodat legulázatosabban felkérni, méltóztassók ez üdvözletemet kegyes tudomásul venni és a Petöfi- ünuep rendezöbizottságával közölni. Bács-Petrovo- szellő 1899. julins 28-án. Méltóságodnak legalázato­sabb és legbálásabb szolgája, Popovity Pántó g. k. szerb plébános. Bausznern Guidó Fogara3vármegye főispánja Bartók Lajosnak küldött levelében gyengélkedésé­vel menti, hogy nem vehet részt az ünnepen. Le­velében, melyet még az ünnep előtt irt, azt a re­ményét fejezi ki, hogy a szászok karöltve a Segesvárt összegyűlt többi ünneplő honfitárssal, szívvel, lélekkel fogják leróni a legbenső kegyelet adóját a halhatatlan magyar szabadságdalnok és költőhös Petőfi Sándor iránt. Vajba ez, mondja az­után, mielőbb odavezetne, hogy a félreértések az erdélyi szászok és a magyarság közt egyáltalában telje­sen megszűnjenek és igy mindkettőt az a becsületes és őszinte barátság folbonthatatlan köteléke fűzze egymáshoz, melynek előfeltétele a kölcsönös biza­lom, valamint a kölcsönös érdekközösség világos megismerése. Fiume városa a következő táviratot küldte: Fiume polgársága a szabadság lánglelkü hőse iránt beusöleg érzett tiszteletének kifejezéséül egy szalaggal ellátott ezüstkoszoruval járul Petőfi Sándor dicsőítéséhez. A polgárságunk nevében bátorkodunk Nagyságodat megkérni, szíveskedjék a jelzett s a mai vonattal az ottani alispáni hivatal cimére küldött koszorúnkat átvenni és azt a magyar szabadság dicső költőjének és hős katonájának szobrára letenni. Fogadja stb. Ziingerle gróf, Slruppi V., Mayliinder Samu dr. bizottsági tagok. Kosztits Lázár szerb iró Radegundból a kö­vetkező táviratot küldte: Testének hamvát ne keresd, elég hogy lelke két világban él. Üdvözlő táviratot vagy levelet küldtek még Bélái Ákos gróf, Thán Károly egyetemi tanár, Kun püspök, a nagyváradi jogakadémia, Gál Domokos alis­pán, Justh György főispán, a fiumei tisztviselők-egyesü- lele., Nagy-Szőllős közönsége. Deáky Albert, az Ereklye- Muzeum elnöke, a málnást fürdővendégek, az oravicui Arany-lcör, a ssaragossai magyarok, a pápai ref. főiskola, a temesvári nemzeti szö­vetség, a sárospataki ref. főiskola, a nagy­szalontai függetlenségi népkör, a huszti eliil­járóság, a kőhalmi magyar kaszinó, az ó-becsei társaskör, az aradi Kossuth-asztaltársaság, az aszódi ág. ev. hitv. gimnázium, az ó-becsei magyar ifjúság, a bozovicsi nemzeti kaszinó stb. Szófiából a Courier des Balkans szerkesztősége a következő táviratot küldötte: Szívből résztveszünk a nagy költő ünneplésé­ben s hódolunk az ö szent emlékének. Éljen a sza­bad Magyarország ! * . A tegnapi ünnepen Illyés Bálint ország­gyűlési képviselő két negyvennyolcas honvéd- küldöttséget vezetett a sirhoz és a szoborhoz. Á küldöttségek tagjai voltak Háromszékből-. Tu- zson János őrnagy, Pünkösti Gergely ^inszár- százados, LöfiÁron buszárhadnagy, Talabos Ágoston tizedes, Borszéki Vince, Ottrobány Nándor nyug. honvéd ezredorvos; Kolozsvárról: Kisfaludy Lajos, Tanáskovich Ferenc, Pap István, Székely József, Székely Mihály, Aulich András, Majoros Albert, Richter A., Angyal József, Halászi János, Strotz Samu, Pető Mózes. -— Kossuth Ferenc Nápolybái ezt a sürgönyt intézte Illyés Bálinthoz: Szellemileg veletek vagyok, áldozva a szabadság költője és vértanúja emlékének. E. Kovács Gyula színművész a honvédemlók melletti örházban fekszik még mindig betegen. Mafreggel magához tért. Haller Lujza grófasszony ápolja. Budapesti Hírlap 1899 aitgusztus 1 ével uj előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési Ara a magyar korona országaiba, Ausztriába, és a megszállott tartományokba: Augusztus hónapra . . . 1.20 Augusztus 1 töl dec. 31 ig 5.80 Félévre ..................................7.— E gész évre............................14.— Port ótöbblet a külföldre: Németországba és Szerbiába negyedévre 1 frt 20 krajcár. A többi országba negyedévre 2 frt 40 krajcár. Augusztus elsejével belépő uj előfizetőink most folyó regényünk eddig megjelent folytatásait külön lenyomásban kapják meg. Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizető­ket, kiknek előfizetése julius végével lejárt, hogy a lap megrendelését minél előbb meg­újítani szíveskedjenek. Lakóhelyüket változ­tató helybeli, valamint vidéki előfizetőinket is arra kérjük, hogy régi címüket velünk tudatni szíveskedjenek, nehogy a lap kü dósé fönn- akadást szenvedjen.

Next

/
Thumbnails
Contents