Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
A bndai színkör Fetőíi-előaűása. — Saját tudósítónktól. — A budai színkör volt az első aPetőfi-ünneplők soriban. Ma esti előadásit Petőfi emlékezetének szentelte. Budntjánszky Gyula poétikus alkalmi színmüve és Jókai Mór Apoteozisa került színre. Nagy közönség gyűlt egybe a szép ünnepre. Ott volt a nagy költő baráti társa, Jókai Mór, a ki Fesety Árpáddal és leányával, Fesety Árpádnéval jelent meg. Együtt ültek a főváros vezetői: Márkus József főpolgármester és Halmos János polgármester Eényi Dezső főjegyzővel. Az előadás Eisenbach Sándor zenekari Petőfi nyitányával kezdődött, a melyet Verő György színi képe követett, a Talpra magyar. Az a jelenet, a mikor Länderer és Heckenast hatvani-utcai nyomdai műhelye előtt Petőfi megmutatja a népnek a kinyomtatott Talpra magyart, az első verset, a mely úgy került a közönség elé, hogy nem szenyezte be cenzor keze. Most következett Eudnydnseky Gyula darabja. Az egyfölvonásos kis színmű költői képzelettel rajzolja meg Petőfi utolsó napját Székely-Kereszturon a segesvári csata előtt. Ez az egy nap mutatja meg nekünk az egész Petőfit: a lánglelkü költőt, a szabadság rettenthetetlen bajnokát. Megnyilatkozik ebben a rövid darabban a fiatalszivü Petőfi, a ki lángra gyűl szép leány láttára, megnyilatkozik az ifjú férj gyöngéd érzése, a szerető apa aggódása kicsiny fiáért. Elénk tárul minden érzése, a mely lelkesítette, minden gondolata, a mely harcba vitte. Petőfi költeményeit és életének apró jeleneteit vitte bele színmüvébe Rudnyánszky s mindezt költészetének szép virágaival hintette körül. Oly kedves jelenet, a mikor megjön Petőfi honvédtársa, szabója és székely szekeresük, a miül erős ragaszkodással, igaz szívvel és egyszerű lélekkel veszik körül. Annak a tordai fuvarosnak az alakja igazán becses alak. A darab befejező jelenete is igen kedves volt. A harcba vájjkyó Petőfi elé akad a ház leánya, a kivel egy pillanatra elbeszélget. Az egyszerű leány egyenes szive megédesiti a nyugtalan költő utolsó útját. Itt a párbeszédük : Budapest, jul. 29.
