Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz

1lássa.

Nem, sohsa vágytam én olyan magasra. Fenyő való, nem rózsa, a havasra.

Szerény körűmben végzem tisztemet.

Vidám vagyok, ha jön a kikelet;

Az őszi tájon elmerengve járok;

Sokat a nyártól, a téltől se várok.

Varrók, kötök, dalolok, olvasok.

Ébren találnak már a kakasok S feküdni addig sohase in egyek,

Mig látszanak azok a kék hegyek.

Ház és majorság estig dolgot ád,

De lelkem szállhat szabadon tovább.

Dalos madár zörget ez ablakon:

Petőfi verseit olvasgatom.

Én Istenem, be gyönyörű dalok !

Azt hiszem, a mennyországban vagyok. Szivem ha bura, ha örömre dobban, Visszhangja kél e könyvben, e dalokban. Bármily csalódást, hozhat életem :

A mig az álmot és a dalt szeretem, . Megvigasztal az álom és a dal.

Petőfi.

Oly tiszta, oly szép és oly fiatal !

Jó Isten, adj boldogságot neki !

E gyermek a költőket szereti.

Jövőnabe látok. Hála, égi Jóság,

Tudom már, mi az örökkévalóság,

Mehetek a csatába : nem halok meg.

A közönség lelkesen tapsolt a darab végén. Négyszer Í3 kihívta a szereplőket s ennyiszer a szerzőt. Budnyánszky-nak két babérkoszorút is nyújtottak föl. A szereplők telve buzgalommal játszottak. Szakács Andor, a ki az előbbi és a következő darabban is Petőfit adta, fáradhatatlan volt s lelkes, tüzes előadásában ki nem merült. Krémer Jenő a székely fuvaros alakjában kitűnő volt, Tárnohj Gizella, a ki a székely-keresztnri ház kisasszonyának szerepét játszotta, igen tetszett a közönségnek. Jíndnyánszky darabja után Verő György darabjának, a Hadak utjának segesvári jelenetét adták.

Az előadás végére maradt Petőfi Apo- teomse, Jókai klór ünnepi költeménye, a melyet lapunk tárcájában közlünk. A színen Petőfi szobra volt fölállítva, mögötte a Petöfi-ház. Görög stilü palota, a melynek oszlopai között a nemzet nagy költőinek márvány mellszobra volt állványra téve. A költeményt Nagy Bella kisasszony adta elő, a kinek Jókai és a Petőfi-Társaság is koszorút küldött. Szavalása befejeztével élénken megtapsolta, majd Jókai páholya felé fordult és harsogó hangon hivta a költőt a szinre. Jókai enge-