Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
Budapest, 1899 Negyedik évfolyam. 209. szám. ncuu, juiiuo un Szerkesztőség és kiadóhivatal: József-körut 18. Főszerkesztő: VÉSZI JÓZSEF. Felelős szerkesztő: BRAUN SÁNDOR. Kiadja A SZERKESZTŐSÉG. Egész évre 14 írt, Va évre 7 írt, Vi évre 3 írt 50 kr, egy hónapra 1 írt 20 kr. Egyes szám Budapesten 4 kr., vidéken 5 kr. Petőfi napján. Budapest, július 30. Mintha a mithosz ködéből tévedt volna ide közénk a mai nap, olyan volt Petőfi emlékezetének ünnepe. A vértől áztatott mezők minden virága az ö sírját, az ö ércalakjait disziti most s ha'majd a nyári fergeteg széthordja szirmait, az viszi izenetül messze világba a költő dicsőségével együtt a i magyarság lelkesítő mámorát. Dicső csaták megrokkant vitézei, a hatalom osztályosai, a tudomány emberei és a toliforgatók, akik fáradt szárnynyal keresik a hirt és dicsőséget, mind egy érzésben olvadtak össze a mai napon Petőfi emléke körül. A holt költő bűvös szavára ötven év múltán is megindult Magyarország földje és a szabad haza szabad népe verte föl a fehéregyházi sik áhítatát, ahol szebben szól a pacsirta dala is, mintha a lent porladó költő tanította volna rá, ahol szilajabb a szélvész, mintha a költő dörgő szózata kiáltana beléje. A testvériségben, a hazaszeretetben egygvéforrt nemzet ünnepévé lett Petőfi félszázados emlékezete és szép jelenet volt egy nagy müveit nemzet töredékét, a derék szászokat ott látni az ünneplő magyarság soraiban, amint lelkesedésével meghódol a magyar nemzeti szellem géniusza előtt. Irodalmi ünnepnek készült és politikai eseménynyé vált ez a mai nap, sok félreértést tépve szét magyar és szász közt. Eijöttek a szerbek is, akik a maguk vérét keresik a magyar puszták költőjében, de „Traján ivadékainak“ gyűlöletét nem csillapítja a hősök sírján lebbenö engesztelödés sem. A nagy költő lánglelke küzd igazunkért, hogy ebben az országban a magyar faj kultúrájával kivívta a felsöbbséget, vagy talán félnek az oláhok, hogy szeretet támad szivükben ott, a költő sírjánál, akinél igazabban ember szeretni nem tudott. De a visszavonás e vékony foszlánya nem takarhatja el elölünk a ragyogó napot, amely bevilágította a fejéregyházi csatamezöt és az egész országot, ahol ma áhitatos szívvel minden hang Petőfi dicsőségét zengte. Hatalmas és fölemelő volt ez a mai nap, uj tanúságul, hogy az idők távolságával csak nőtt a költő alakja és valóra váltak álmai, amelyek egy szabad, erős, egységes magyar nemzetről daloltak. A segesvári ünnep. Segesvár, julius 20. A Küküllő mentén megmozdult a föld. Az ország magyarsága, szine-java, a kultúrát hordozó magyarság lepte el a festői völgykatlant, amelynek közepén a fehéregyházi sik, a segesvári csata változatos leiepe terül el Petőfi és az elesett honvédek emlékoszlopával és Skanatin orosz tábornok síremlékével. Egyik zugában a szász Segesvár emelkedik a síkon. Nem vár ma többé, de a legszebb fekvésű hazai városok egyike; négyötödrészben szász, egyébként oláh lakossággal, de azért a teljesen német jellegű város komor épülntoi mintha álomból ébrednének, elbámulva nézik, miféle más világ jár erre. Ahol két évvel ezelőtt, a mikor Petőfi, szobrát leplezték le, zárt ablakok mögött a viszavonást szították, ma fellobogózott épületek köszöntötték az érkező magyarságot, amely ma a kultúra fölényével saját elejének tudatában jelent meg, hogy testvéri jobbot nyújtson olyan ünnepen, amelyen a világ kultúrájában a magyaroké a babér. És a baráti jobbot nem hiába nyújtotta a lelkes magyar vendégsereg, a kulturnépek közé sorakozó nemzetségek azt melegen szorították meg. Á szászok és szerbek küldöttséggel képviseltették magukat az ünnopen, koszorút tettek le, s velünk ünnepeltek. Mást mint nemzeti szinü lobogót 'hiába keresett volna az ember és az Ugrón Gábor vezetése alatt bevonult mintegy 5000 székely hazafias dalai épp úgy visszhangzottak a lelkesült közönség keblében, mint ahogy a tarackok dörgése végig robogott a szomszédos hegyláncon, hirdetve a magyarság összetartó erejét. Az áhitat megszállta ezer meg ezernyi tömeg épp úgy együtt érzett a fehéregyházi sikon, mint az a félezer kaputos ember, aki a segesvári városháza dísztermében nemzetiségi különbség nélkül ünnepi lakomára gyűlt. A fehéregyházi csatatéren, ahol Petőfi és a névtelen hősök sírja domborul, határtalan lelkesedés kisérte Bartók Lajos erőteljes megnyitó beszédét és E. Kovács Gyula szavallatát, aki csaknem áldozata lett kegyelotes feladatának, mert a tűző nap hevétől hirtelen rosszul lett és íélholtan vitték be a városba, ahol most betegen fekszik. A rengeteg sok koszorú felét a síron helyezték el, köztük az országgyűlés, a kormány, az akadémia és a törvényhatóságok virágait, mig a másik felét a segesvári várban álló Petőfi szobor lábai elé raktak a küldöttségek. A koszorúk közt méltó feltűnést keltett a fiumeiek nagy ezüst koszorúja, valamint a segesvári ágostai evangélikus egyházé, amelyet Teutsch János esperes, szép és hazafias beszéd kíséretében tett le a szobor talapzatára. Bizonyára az ünnep jelentőségének emelése céljából is, a kormány és a közoktatásügyi miniszter képviselője Zsilinszky Mihály államtitkár a megyeházán küldöttségeket fogadott, miután már megelőzőleg a fejéregyházi sírnál lefolyt ünnepen ékes szavakban méltatta a kormány és a közoktatás- ügyi miniszter részvételének jelentőségét. A fogadások után banket volt, amelyen nagy feltűnést keltett gróf Károlyi Istvánnak pohárköszöntője és Ugrón Gábor válasza. Gróf Károlyi, aki gróf Zichy Jenővel és báró Zeyk Józseffel egyedül képviselte a magyar arisztokráciát, lelkes szavakban emelte ki Széli Kálmán érdemeit, aki megvédte a magyar föld érdekeit, szabad utat nyitott a honszeretet nyilvá- nulásának és biztosítékot nyújtott a nemzetiségeknek, hogy az egykori korrupció megszüntetésével jogos aspirációikat a jog, a törvény é3 az igazság határai között megszilárdíthassák. Ugrón Gábor válasza harcias és tüzes volt, de Vörösmarty Béla államtitkár rákövetkező higgadt és tapintatos felszólalása, melyben a nemzetiségi kérdést érintette, megnyugtathatta úgy a magyarságot, mint a nemzetiségeket. Bartha Miklós délelőtt mondott ünnepi beszéde is melegen üdvözölte a szászokat és szerbeket és habár a beszéd felesleges magyarázgatásokra adott is alkalmat, általában feltűnően kifejeződött az ünneplők testvéries együttérzése. A szászok, akik régente csak igen lassan melegedtek föl, ma egyáltalán nem voltak tartózkodók és az ünnep a legjobb egyetértésben zajlott le. A fejéregyházi sírnál. Segesvár, julius 30. Gyönyörű időben, zavartalanul, leírhatatlan lelkesedés és országos részvét mellett folyt le Petőfi emlékezetének ünnepe. Hü képet adni a jelenlévőkről lehetetlen, mert számtalan olyan ünneplő is volt jelen, aki semmiféle bizottságnál nem jelentkezve érkezett ide. A Petőfi-társasággal két különvonat jött, a kolozsváriakkal Tövistől egy; a székelyeket négy különvonat hozta. Schandl kolozsvári üzletvezető személyesen intézkedett, úgy hogy minden a legnagyobb rendben ment végbe. Reggel az első vonattal érkezett a Petőfi-társaság Bariók Lajos vezetésével, az országgyűlés képviselőházi küldöttsége Tallián képviselőházi alelnök vezetésével. A képviselők között volt az öreg Madarász is, aki azt egész ünneplő közönség lelkes ovációval fogadott.Nagylelkesedéssel fogadták Zsilinszky Mihály államtitkárt, a kormány hivatalos képviselőjét. Egyidejűleg megérkezett Vörösmarty igazságügyi államtitkár. Az érkezőket Sándor főispán üdvözölte. Azután bevonultak a városba, ahol a notabilitasok lasását a vármegyeházán rendezték be. A többi vonatokon szrévei érkeztek vendégek, főleg a székely földről. A ézékely nép csoportostul vonult be a városba, minden asszonynál virágcsokor vagy koszom volt, amelyet Petőfi szobrára szántak. Tíz órakor külön vonatokon és kocsikon vonult ki az ünneplő közönség a fehóregyházi csatasikra az emlékoszlophoz. Ugrón Gábor vezetésével nagy számú székelység várakozott. Bandériummal, zenekarral, igy vonultak nagy lelkesedés mellett az emlékoszlop elé, ahol tribün volt felállítva. Zsilinszky Mihály Sándor főispánnal kocsin jött az ünnep színhelyére. Az emelvényen Zsilinszky és Vörösmarty államtitkárok, a Petőfi-társaság tagjai és az ünnep szónokai foglaltak helyet. Zsilinszkyt. Talliánt, Vörös- martyt, Bartha Miklóst, E. Kovács Gyulát és Bartók Lajost lelkes ovációkban részesítették megjelenésükkor. A Petőfi-társaság tagjai között ott volt Fe- renczy Zoltán, Petőfi életrajzírója is. Feltűnést keltettek a brassóvidéki szászok festői ruhájukban. A megjelent szászokat, akik közt az intelligencia is szép számmal volt képviselve, lelkes ovációkban részesítették. A románok távol maradtak, mindössze néhány kiváncsi néző volt jelen, de eljött Serbán Miklós országgyűlési képviselő is. A törvényhatóságok és a küldöttségek lobogókkal, jelvényekkel vonultak fel. Az emlékoszlop és az emelvény körül a sok ezerre menő néptömeg a sokféle viseletben szin- gazdag, pompás képet mutatott. A kolozsvári dalegylet éneke után Bartók Lajos mondott hosszabb gyújtó hatású beszédet. Megraga- dóan jellemezte Petőfi költészetét és szereplését. Óriási hatású volt beszédének az a része, amelyben rámutatott, hogy a költő feltámadásának ünnepén az egész hazának ünnepelnie kell. Hosszas éljenzés ér taps keletkezett akkor, amidőn Jókairól és Wlassics- ról megemlékezett. Már-már lejár a félszázados óra, végzi beszédét, egyszerre csak érezzük, hogy el kell válnunk a szabadságharcnak még emlékeitől is ... És azért zarándokol a szent sirhoz mind az ország, hogy ya- lamennyi nagy és dicső «mlékérzését még egyszer felköltse a leggyászosabb, de legdicsőbb emlék. Minden csodás vitézi tettet, minden legendaszerü remeklését a magyar bátorságnak, újra elénk varázsolja bűvös fényében a mindent felülmúló legenda: Petőfi halála ... Hozza el könyjét, koszorúját mindenki. Tiszteljétek a legnagyobb költőt I — mondja a magyar Petőfi sírján, mint Danteén az olasz. De ne higyje senki, ki ajkra és szivre nem egy velünk, bár fia e hazának, hogy az isteni láogszellemnek nyújtott hódolatot a nemzet magának kívánja betudni, mint önkéntes, vagy kicsikart adót. Nem ily szegény a nemzet, melynek Petőfije van. De az ilyen félisteneket az ég nem is egy nemzetnek adja, hanem az emberiségnek. Rendeltetésük nem a haro, hanem a béke, nem a nemzeti eltaszitó gőg, hanem a népek testvérisége a hazaszeretetben, Petőfi a harctéren 6 szót lehelte ki utolszor: Világszabadság ! Mi most a nagy 48 és 49-től válunk, válunk a szabadságharc emlékeitől. Bucsuzóban hát keblünkre öleljük még egyszer a haza legszeretettebb fiát, legkedvesebb gyermekét a két nagy évnek, mely a hősök, lángelmék és vértanuk korszaka volt. Te drága hamv idelenn, dicső szellem odafenn, mutasd népednek a szabadság, a balhatatlanság útját mindörökké! (Hosszantartó lelkes éljenzés.) E. Kovács Gyula hatalmas erővel, nagy hatás mellett szavalta Jókai apoteozisát. Igen kínos incidens volt azonban, midőn a művész a nagy lelkesedéssel előadott szavalata után a nagy melegtől elszédült és rosszul lett. A budapesti mentők, akik mozgóörsó- gükkel szintén megjelentek az ünnepségen, nyújtották neki az első segélyt & később beszállították a beteg művészt a városba. (Az ünnepi beszéd.) Most Bartha Miklós lépett az emelvényre és az alábbi gyönyörű beszédet mondotta: Ünneplő gyülekezet! Férfiak és nők és ti székely atyafiak, kik mindnyájan jó gyermekei vagytok a magyarok hazájának I Halljátok meg szavamat e szent sir hantjai föiött. Most ötven éve ezen a téren esett el Petőfi Sándor. Záporként hullott a golyó, mennydörgés volt az ágyuk szózata, harci paripák patkói csattogtak meghalt vitézek homlokán, szurony villogott, a kard csergett, a vér ömlött és e szörnj’ü jelenetre szemfödőként borult a népszabadság megtört remények gyászos fátyola. Ilyen volt a Petőfi Sándor temetése, együtt ogy napon Lapunk mai száma nyolc oldaL
