Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
Petőfi párthívei háraggál, szégyennel mentek vissza Kun-Szent-Miklósra s beterjesztették óvásukat a választás ellen. Mivel Petőfi választói az erőszakoskodás miatt odahagyták a tért: egyhangúlag kiáltották ki a pap fiát Kis-Kunság képviselőjévé. A szentmiklősi választók deputációt küldtek a kormányhoz, amely megígérte, hogy vizsgálatot rendel. Azonban ez csak Ígéret maradt s Nagy Károlyt nem háborgatták. A kormány, kétségkívül, már a választásnál Petőfi ellen munkált, mert különben nem nézte volna el oly könnyen e visszaéléseket. Petőfi republikánus volt, mig a többség, magától érthető, királypárti. Az intéző körök féltek e radikális népszónoktól s előre látták, hogy ha bejut a Házba, ott sok kellemetlenséget okoz. Midőn a választás megsemmisítését a képviselőház elejtette, Petőfi a nyilvánosság elé vitte ügyét, s nagy keserűséggel panaszolta sérelmeit. Nagy Károly pedig olyan durva támadásokkal lépett fel Petőfi ellen, hogy a lapok e botrányos nyilatkozatokat csak a nyilttér rovatában adták ki. Petőfit többek között gazembernek nevezte, mire Petőfi elküldte hozzá Jókait és Pálffyt, hogy lovagias elégtételt követeljen tőle. A „nagyérdemű hazafi“ kijelentette, a tanuk előtt, hogy ő pisztolyra senkivel se megy ki, „de ez a Petőfi álljon ki kardra, fogadom, úgy összedarabolom, hogy egyik fele ide esik, a másik meg oda.“ , Erre a szekundánsok kiállították a bizonyítványt, hogy a képviselő ur lovagias elégtételre képtelen. A helyett, hogy megvetéssel fordult volna el a költő e silány frátertől: nyílt levelet intézett a kép- viselőbáz tagjaihoz, s mindenkit figyelmeztetett, hogy ily megjegyzett embertől őrizkedjék. De a parlament elnézte Nagy Károly lovagiatlan tettét. A haza legnépszerűbb költője, kinek két utazása mint diadalmenet folyt le az országban, keservesen megszenvedett hiréért. Egyetlen kerület nem akadt a hazában, mely képviseltetését reá'bizta volna... (Bem apó.) Mikor Petőfi először látta Bemet — 1849-ben — a nemes lengyel melegen megrázta a dalnok kezét. — Rendelkezzék kardommal, tábornok ur! — Azzal nem elégszem meg — válaszolá Bem — nekem a szive is kell 1 Erre az aggastyán megölelte az ifjút.
