Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
, * Petőfi, mikor távozott a tábornoktól, így szólt hadsegédéhez: — Ez a csúf öreg lengyel az én második apám lett. Mint egy hadisten emelt magához. Ágyudörgés között született, orosz vérrel keresztelkedett s a szabadságharc iskolájában tanult. Az összes magyar tábornokokért nem adnám! Amint elterjedt a hir a táborban, hogy Petőfi ott van: minden ember látni és üdvözölni akarta az ifjú költőt. Többen kérdezték, hogy hogyan hagyhatta oda szép ifjú nejét és csecsemő gyermekét? — Olyan időt élünk, — válaszolá — amikor a haza és a feleség között nem szabad ingadozni s egy Petőfihez úgy illik, hogy jó példával járjon elő. Bem megtudván, hogy Petőfi fiatal feleségét s egyetlen csecsemő fiacskáját hagyta oda hazájáért, örömtói ragyogó arccal kiáltá: — Bravé! — Ilyen karaktert becsülök. Lesz-e hadsegédem ? Csakhamar annyira megszerették egymást mint apa és fiú. Petőfi megtetszett az egyszerű, igénytelen katonának, aki mikor már hazájáért nem harcolhatott, roncsolt testtel Magyarországba jött, s itt az ifjú csapatokat győzelemről győzelemre vezette. A katonák azt tartották Bemről, hogy sebezhotetlen, ámbár teste tele volt sebhelyekkel. A délszlávok és oroszok szemében Bem egy harcoló ördög volt, ki szövetségben van a rombolás hatalmával. S az a mese terjedt el róla, hogy addig nem fog meghalni, mig honfitársai élén mint győző be nem vonul a moszkvai szent Kremlbe. /“J ■ I/Ttf fT .
