Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz

Hasonló szerencsétlenség érte Petőfit s két más társát. Petőfi gyermekkori szerelmének tárgya Caneryni Emilia, egy meghalt evangélikus lelkésznek kis termetű leánykája vala. Ehhez irta lángoló verseit, amelyek épp úgy, mint a barátja levelei, illetéktelen kezekbe jutottak. Hogy mennyire plátói volt e gyer- tnekilju szerelem, elésgó bizonyltja, hogy ideáljavai egyik szerelmes se beszólt soha.

Petőfi gyermekkorától lógva rajongott a színházért. Atyja szórt vitte el Pestről, mert nagyon csavargat a színház küriil. 1838-ban valami színész- csapatocska Aszódra vergődött. Petőfit mintha egészen kicserélték volna. Mindennap a színházat bújta s fülig belé szerelmeseden egy Borosa nevű színésznőbe. Rögtön ott akarta hagyni az iskolát, s be akart állaui színésznek. Egy reggel azzal állított be Kórenhez, lc'j adja ki az iskolai bizonyítványát, mert színész szeretne lenni, s az igazgató bizonyítvány ne.kül nem veszi fel. A kerekgömbölyü pro- ítiozor eire felcsapta fénylő, borotvált arcajat, a majd hogy subalványnyá nem változott.

— Hm, hm, majd mindjárt megkapod, várj deák egy kio üi t, fiam !

A tauar felöltözött s a nádpálcával tért vissza) s rakni kezdte ám a legényt, de ugyancsak,

— Erre a bizonyítványra tudom, hogy egész eleiedben megemlékezel, szándékodat pedig rögtön megírom az apádnak. Az öreg ur hamar ott is termett Aszódon. S a maga módja szerint ő is kifejtette az álláspontját.

Petőfi, úti jegyzeteiben 1845-ben megemlékezik aszódi éleményeiröl a következő szavakkal:

„1. Itt kezdtem verseket csinálni.

2. Itt voltam először szerelmes.

3. Itt akartam először szinészszé lenni.“

A verselés a szerelem eredménye volt. A szinészszé lenni akarásnak pedig nem annyira eredete, mint következménye nevezetes.

Professzorom (Isten áldja meg őtl) jónak látta tettbe menendő tervemet egy oly férfinak megírni, kinek nem eléggé nem dicsérhető tulajdonsága volt: csodálatraméltóképpen való módon gyűlölni a színészetet. Fzen ritka tulajdonú férfi történetesen éppen az atyám volt, ki — mint jó atyához illik — a veszedelmes hirvétel után egy percig sem késett pokoli örvénybe sülyedendő fia megmentésére rohanni. S istentelen szándékomtól csakugyan eltérítettek atyai