Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
1899. julius 30. A.HAli-I B ÖZIiÖlTS:. 5 az övék volt, nem akarták engedni elvinni. A bába ugyanis azt mondta, hogy ő kimosatja a szennyest. így jöttek rá a bűnös manipuláczi- óra, melyet Lílienbergné a rendőrségnél be is ismert. Naponkint kétszer is meglátogatta a betegen fekvő leányt, kinél a bünösmütét szerencsétlen eredményeit sehogy sem tudta enyhíteni. Ha a vérmérgezés nem történt volna, maga a rendkívül nagy fokú vérzés is előidézte volna Láhr Sarolta halálát. A vádhatározat. Az aradi törvényszék 1897. deczember végén hozta meg a vádhatározatot, a mely özvegy Lilienberg Jakabné, szül. Politzer Sarolta, ötvenéves izr. .szülésznőt a büntetőtörvénykönyv 285. §-ába ütköző bűncselekmény miatt, mint elsőrendű vádlottat, — Csutak Károly negyvenhároméves ev. ref., nős, családos temetésrende- ző-vállalkozót a btk. 285. §-ába ütköző bűncselekményben, a btk. 63. §-a 2. pontja értelmében mint bűnsegédet és mint másodrendű vádlottat, vád alá helyezte. Ezt a vádaláhelyezést a nagyváradi kir. tábla s később a kir. Kúria is megerősítette. Lílienbergné a vizsgálat alatt állhatatosan tagadott. Nem is tudta, — mondta — hogy Láhr Saroltának mi baja volt. Ez ellen bizonyít az orvosszakértői vélemény, a mely a nevelőnő halálának okául: a beavatkozás miatt keletkezett vérmérgezésből fejlődött hashártyalobot konstatál. Ezt a betegséget a vádhatározat szerint Lilienbergnének, mint szülésznőnek okvetlenül föl kellett ismernie oly tünetekről, a melyről a laikusok is fölismerték. Csutak szintén tagadja a terhére rótt cselekményt. Azt állítja, hogy Lilienbergnét nem ismerte és neki a nevelőnő dolgában semmiféle tanácsot nem adott. A bűnügy ebben a stádiumban jutott a mai nap folyamán végtárgyalás elé. Zárt tárgyalás A szenzácziós bünpernek ma volt a végtárgyalása a kisebb tárgyalási teremben. A birói asztalnál ültek : Fábián Lajos dr. elnök, Földes János és Pogonyi Nándor, bírák, Ficker Károly dr. jegyző. Az ügyészséget Mesz- lényi Antal dr. képviseli. Elnök reggel 9 órakor a tárgyalást megnyitja s kontatálja, hogy a vádlottak: özv. Lilienberg Jakabné szül. Politzer Sarolta szülésznő és Csutak Károly temetésrendező-vállalkozó személyesen jelen vannak. Megjelent Láhr Henrik az elhunyt nevelőnő atyja és Láhr Sarolta nővére, ki feltűnően hasonlít a szerencsétlen véget ért guvernant- hoz. Az öreg ur s feketébe öltözött leánya az ügyészi asztal közelében húzódott meg jogi képviselőjükkel. Winter Adolf dr. aradi ügyvéddel. Lilienbergnét Edvi-Illés Károly dr. az országos nevű kriminálista és jogi iró védi, ki segédje Kíséretében a tegnap esti gyorsvonattal érkezett Aradra. Csutak védője Keresztes Gyula dr. ügyvéd, megyei tiszti főügyész. Körülbelül 20 tanú van beidézve, kik nagy obbára megjelentek s az igen kevés számú érdeklődő közönség közé vegyülve, várták a tárgyalás megnyitását. Elnök kijelentette, hogy mivel a női becsület védelmével kapcsolatos ügyet tárgyal a törvényszék, zárt tárgyalást rendel el. Egyben felkéri a közönséget és a tanukat, hogy távozzanak. Csupán a megnevezendő bizalmi férfiak maradhatnak a teremben. Az ügyész Czédly Károly dr.-t, Edvi-Illés Károly Kosenberg Károly dr.-t, Keresztes Gyula Köpf János dr.-t és Somló Ármin dr.-t nevezte meg bizalmi férfiaknak, mire a közönség kivonult s a zárt tárgyalás megkezdődött. Iratok felolvasása. A megidézett és megjelent tanuk, névsze- rint: Maresch Gyula, dr. Schreiber Vilmos, dr. Schuszter Henrik, I as tyű Nándor, özv. Weisz Sándorné, Weisz Johanna, Danczi Róza, Fényes Jánosné, Klein Sámuelné, Répás Viktória, özv. Munczáné, Bélavári Györgyné, Kenéz Viktoria, Frankó Mihály és özv. Barta Perenczné, a mellékszobában várakoztak, mig a sor reájuk kerül. Első sorban Picker Károly dr. jegyző olvasta fel a terjedelmes vádlevelet, melyet föntebb kivonatilag már ismertettünk. A vádlevélhez csatolt és szintén bő indokolásban fel van hozva, hogy Répás Viktória és Danczi Róza, tanuk vallomása szerint Lahr Sarolta 1897. február hó 5-én Budapestre utazott, viruló egészségben. Kilencz napi távoliét után február 14-én este 7 és 8 óra között, megfelelően azon időnek, midőn a pesti gyorsvonattal érkező utazók a városba érnek, kocsin haza jött, mígnem harmadnapra elhalálozott. A vizsgálat során megállapított adatok ból kétségtelen, hogy Lahr Sarolta ott szerezte halálos kimenetelű baját, a hol az említett kilencz nap alatt tartózkodott. Felolvasták végül az irás-szakértők véleményét két sürgönyre vonatkozólag, melynek eredeti kéziratát a budapesti távirdaigazgató- ságtól beszerezték. A szakértők kétségbevon- hatlanul állítják, hogy a sürgöny Csutak Károly kézírása. Lílienbergné vallomása. Elnök elrendeli Lílienbergné kihallgatását. Lílienbergné körülményesen előadja, hogy Láhr Sarolta kocsival jött hozzá egy nap, a mikor ő otthon sem volt. A vele egy házban lakó özv. Schrodt Róbertné fogadta, kinek azt állította, hogy Temesvárról érkezett és hogy özvegy asszony. Később, mikor vádlott hazajött, neki is ezeket mondotta azon hozzáadással, hogy őt Schuszter Henrik dr. már gyógykezelte és most Lilienbergnénél szeretne lakást kapni. A vádlott nem adhatott neki szobát, mert nem volt. Emlékezett azonban özv. Weisz Sándor- néra, a ki felkérte, hogy szerezzen neki lakót. A szülésznő tehát ennek Koszoru-utczai lakására küldötte Láhr Saroltát. Lílienbergné azt állítja, hogy ő az elhunyt nevelőnőt nem gyógykezelte, mert nem is engedte, hogy hozzányúljon. Azt sem tudta, mi a baja. Pár nap múlva olyan rosszul lett, hogy Csutakhoz, volt gazdájához szállították és ott Schuszter dr. értésére is adta a háznépnek, hogy jó lesz hozzávalóival tudatni a dolgot, mert a leány nem viszi soká. Harmadnapra meg is halt. Csutakkal azelőtt soha sem beszélt. Tagadja, hogy a leány elhalálozása körül bármiképen is bűnösen közreműködött és mint teljesen ártatlan, kéri magát felmentetni. Csutak vallomása. Az elnök beszólittatja Csutak Károlyt. Csutak nagy súlyt helyez alibijének igazolására s e tekintetben tanukra hivatkozik. Tagadja, hogy Lilienbergnét valaha ismerte, tagadja, hogy bármiben bűnrészes és igazolja, hogy az elkobzott levelek teljesen ártatlan természetűek, a mikben rosszat senki sem lát, a mi abból is kitetszik, hogy e leveleket, miket Láhr Sarolta hagyatékában találtak, ő maga adta át a nevelőnő atyjának, mikor a temetésre leérkezett. Az elhunyt jóformán tagja volt családjának, szerették és e szeretet kifolyása volt, hogy temetéséről gondoskodtak. A föntemlitett sürgönykéziratról, hogy az ő kezeirása volna, határozottan tagadja és a helybeli szakértőkben animozitást lát. Azt állítják, hogy e sürgönyt Láhr Sarolta egy beteg barátnőjének nevében adta föl Budapestről, hogy vele a leányt a fővárosba csalja. Ez ellen tiltakozik, Láhr Saroltát sehová sem csalta, mikor pedig vele Buziáson járt, társaságukban volt állandóan a Csutak leánya is. Elnök erre ma déli 12 órakor a tárgyalást felfüggesztette s annak folytatását délután 3 órára tűzte ki. Az öreg Láhr. Délután Láhr Henrik kihallgatására került a sor. Vézna, ősz ember az öreg, aki mozdulatlanul néz maga elé, mig az elnök fel nem szólítja. Az ősz apa német nyelven, folytonos zokogás közt elmondotta, mily fájdalmasan sújtotta őt leányának váratlan halála. Elmondotta, hogy Sarolta egy közvetítő intézet utján jutott Csu- takékhoz mint nevelőnő. Elpanaszolta, hogy ittlétekor leánya elhalálozása körül megnyugtató felvilágosítást nem nyerhetvén, feljelentést tenni volt kénytelen. Kéri a bÜDösök megfenyitését és magának 25,000 márka kárt kifizettetni. Orvosi vélemények. Schuszter Henrik dr. orvosszakértő Csutak felkérésére ment a lakására, hogy ott megvizsgálja a beteg nevelőnőt. Hashártyagyuladást konstatált. Megmondotta, hogy jó lesz a leány hozzátartozóit értesíteni, mert nem viszi soká, mert már a haldoklás stádiumában van. Schreiber Vilmos dr. elmondja, hogy a koszoru- utczában 6-ik sz. házba elhívták Lahr Saroltához. Kérdezősködött tőle betegsége geneziséről, de a leány nem adott semmiféle felvilágosítást. Panaszkodott lázról, főfájásról, a vizsgálatnak azonban ellene szegült. A beteg mellett találkozott Lilienbergnével, a kinek tanácsokat adott, miként ápolja. Egyéb körülményekről mit sem tud. Edvi-Illés Károly temérdek szakkérdést intéz az orvosokhoz, hogy a törvényszéki orvosok bonczjegyzőkönyve kiegészíttessék. Meszlényi Antal dr. alügyész megjegyzi, hogy az orvos-szakértők csak úgy felelhetnek meg alaposan a kérdésekre, ha a bonczjegyző- könyvet tanulmányozás czéljából rendelkezésükre bocsájtják. Az orvosok, főleg Schuszter dr. megadták a kívánt szakfeleleteket, azután pedig letették az esküt. Ki irta a sürgönyt? Keresztes Gyula dr. védő bejelent két tanút : Band Karolinát és Láng Lipótot, a budapesti menetjegyiroda tisztviselőit, annak igazolására, hogy a kérdéses pesti sürgöny nem Csutaktól ered. A törvényszék a tanuk kihallgatását elrendeli. Band Karolin, a mint a sürgöny kéziratát meglátta, igy kiáltott fel: — Ezt én írtam ... ez az én írásom ! Megnézte újból és újból csak azt állította, hogy ez az ő Írása és nem a Csutaké, akisem fel nem kérte, sem fel nem kérette a távirat megírására, mely arra szolgált, hogy Láhr Sarolta szabadságot nyerhessen hazulról, Csutak feleségétől. Láng Lipót szintén határozottan állítja, hogy Band Karolin irta ő előtte a sürgönyt. Hogy ki kérte fel rá, azt nem ismeri. De hogy a kézirat nem Csutaké, arra bármikor esküt tesz. Az alibit igazolják. Drastil Nándor tanú, déznai kőfaragó, igazolja, hogy Csutak 1897. február 10-ig vele együtt Sziléziában járt sírköveket vásárolni. Sebes Béla temesvári temetkezési vállalat- vezető igazolja, hogy már ezt a napot meg
