Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
6 AK&iíi KOZiiOHY. üsyy. julius 30 előzőleg Csutak február hóban Temesvárott volt leszámolás végett, a mit magával hozott könyveivel igazol. Schrodt Rudolfné igazolja, hogy Lilien- bergné lakásán ő fogadta a nevelőnőt, ki özvegyasszonynak mondotta magát. Tanuk vallomásaikra az esküt letették. Iráspróba a törvényszék előtt. Most következett a mai tárgyalás legérdekesebb, legizgatóbb jelenete. Elnök konstatália, hogy a tanuk közül hat nem jelent meg, egy időközben meghalt, kettő pedig ismeretlen helyen tartózkodik. Felkéri az ügyészt, ezekre való tekintettel tegye meg inditványát. Meszlényi Antal dr. alügyész: Mivel a szakértők szerint a budapesti sürgöny kéziratát határozottan Csutak irta, indítványozza, hogy a törvényszék Band Karolirmal próbairást tartasson. Ezt a törvényszék elrendeli. Az elnök lediktálta magyarul Band Karolinának a sürgöny szövegét. Aztán felszólította, hogy fordítsa azt németre és Írja le. (A kérdéses távirat ugyanis németül volt fogalmazva.) Band Karolina a mellékszobába vonult s ott leírta a kívánt szöveget. Mikor visszatért és átadta az elnöknek, frappáns volt a hatás. Minden egyes betű, minden egyes vonás a hajszálig összevágott, úgy, hogy lehetetlenség hitelt adni a szakértők véleményének, mely e sürgönyt a Csutak kezétől 'eredettnek állítja. E váratlan fordulat általános meglepetést okozott a teremben és meglehetősen Csutak mellé terelte a hangulatot. A tárgyalás elhalasztása. Meszlényi Antal dr. alügyész indítványozta, hogy a próba-irást Csutak leveleivel és a távirat-kéziratokkal együtt küldjék fel budapesti irás-szakértőknek, mig azok véleményüket meghozzák, addig halasszák el a végtárgyalást s a ma meg nem jelent tanukat az uj tárgyalásra pénzbüntetés terhe alatt idézzék meg. A törvényszék visszavonult s az ügyészi indítvány értelmében hozta meg határozatát. A tárgyalás este 7 óra után végződött. Beaurepaire harminczegy tanúja. — Az Aradi Közlöny távirati értesülése. — Arad, julius 29. Baeurepaire közzétette ma az ö privát passzióból folytatott^bünvizsgálatának eredményét. Harminczegy embertől szerzett — a hogy 6 nevezi — tanúvallomást, s ezek egyértelműig Dreyfus bűnösségét igazolják. Mégis kissé kétséges és kétértelmű ez a bizonyitás. Hogy a magánember Beaurepaire előtt tett nyilatkozatok a legmeg- bizhatatlanabb tanúvallomás erejével sem bírnak, az természetes; hogy léteznek-e, s volna-e elmondani valójuk a bíróság előtt is, a hol némi felelősséggel is jár a rávallás, legalább is kétséges. Előadásaik érdekesebb része az, a hol a stratégiai vasutak berendezésére és szervezetére vonatkozó titkok elárusitásáról van szó. Egyik tanú is, meg a másik is könyvet kölcsönzött állítólag Druyfusnak, mely a vasutakról szólt, s rá pár nappal a német lapok közölték e könyvek lényeges tartalmát, illetőleg megfelelő módon átalakították vasutjaikat. Ebből következik szerintük, hogy Dreyfus adta el a könyveket a németeknek, tehát áruló. Feledni látszanak azt, hogy a nyomtatott könyv, a melyet kölcsönbe adogatnak, épen nem titok többé, az akárkinek a kezébe kerülhet. Hasonló értékűek a többi vallomások is. Hogy azonban a hívők se tulajdonítsanak azoknak több jelentőséget, mint megérdemlik, a védők — már jelzett szándékukhoz képest — ma kérték Beaurepaire beidézését. Hadd tegye magát teljesen nevetségessé bizonyításával. Páris, julius 29. Dreyfus védői elhatározták, hogy Beau- reparie megidézését kérik. Páris, julius 29. Beaurepaire 31 tanúvallomását teszi közzé akiket az általa vezetett vizsgálat folyamán kihallgatott. A tanuk egy része a revizió érdekében folytatott hajszáról nyilatkozott. Egyikök azt mondja, hogy Drey- fusban felismerte azt a hadnagyot, akit Mühlhausenből a német hadgyakorlatokra vezetett, ahol Dreyfus állítólag főbb rangú tisztekkel tárgyalt. Egy másik tanú a vasutakról szóló munkát kölcsönzött Drey- fusnak. Nehány nap múlva egy német lapban ennek a munkának a fordítását olvasta. Más tanú a vasutak stratégiai használatáról külön e czélra irt munkát kölcsönzött Dreyfusnak, akit már akkor gyanúba vettek. Nemsokára Németországban e szerint módosították a katonai vasut- ügyet. Az egyik tanú vallomása szerint egy orosz diplomata úgy nyilatkozott, hogy Dreyfus bűnös, és hozzá tette: — A mi szolgálatunkban állott. Egy másik tanú, aki állitólag érintkezésben állott Panizzardi-val, ehez kérdést intézett Dreyfus bűnössége felől, mire Panizzardi egyáltalán nem tagadta Dreyfus bűnösségét. Van azután a tanuk között egy, aki állitólag főnökétől, aki fran- czia tiszt és katonai attasé egy idegen hatalmasságnál, levelet kapott, amelyben azt Írja, hogy Dreyfus bűnösségére vonatkozó bizonyítékait illetékes helyre juttatta. Páris, junius 29. Nancyból érkezett jelentések szerint kémkedés gyanúja miatt letartóztattak egy Frangois nevű embert, aki állitólag érintkezésben állott a dieuxei és chateau- salinsi helyőrségek német tisztjeivel. Páris, julius 29. Báty de Clam ellen valószínűleg elejtik a vádat, miután az irás-szakértők azt a véleményt adták, hogy nem követett el hamisításokat, közvetlen bizonyítékok pedig nincsenek ellene. Rennes, julius 29. A tárgyalásnak a titkos dossierre vonatkozó részét a nyilvánosság kizárásával zárt ülésen fogják elintézni. A kormány tart attól, hogy a pör folyamata alatt a szenvedélyek forrongásban törhetnek ki egyes vidékeken, s ezért rendeletet adott ki az összes prefektekhez és főügyészekhez, a melyben utasítja őket, hogy augusztus hó folyamán valameny- nyien állomáshelyeiken maradjanak. Páris, julius 29. Zolát ismét meginterviewolták a Drey- fus-ügyben. Kijelentette a gyakran hangoztatott gyanúsításokkal szemben, hogy semmiféle jutalmat, vagy díjazást közbelépéséért nem kapott és nem fogad el. Benyomásait, melyek a pör anyagának megismerése közben benne keltek, később, nyugalmasabb időkben meg fogja írni regény, vagy esetleg színdarab formájában. Úgy szintén meg fogja Írni önkéntes száműzetése élményeit is, főleg a londoni tartózkodást. Petőfiről. — Egy kortárs emlékeiből. — Orlay Soma, a ki Petőfi Sándornak diákköri jó barátja és Pápán lakótársa volt, sok érdekes adatot és közvetlen megfigyeléseiből számos apróságot jegyezett föl a halhatatlan költőről. Ezek közül válogatunk olvasóink számára egyet-mást. A tót diák szavalata. Közismeretü dolog, hogy Petőfi mennyire rajongott a színészetért, holott épenséggel nem volt tehetsége rá. De ebből az ábrándjáoól lehetetlen volt őt kigyógyitani. Petőfi még szavalni sem igen tudott. Volt ugyan hangjában valami sajátságos, gor- donkaszerü bugás és jó adag nemes páthosz, de előadását még sem tudta rokonszenvessé tenni, hatásán pedig sokat rontott az, hogy szavalás közben félig-meddig orrhangon beszélt. Orlay egyszer csodálkozva tapasztalta, hogy Petőfi, aki semmit sem szokott előtte titkolni, tá- vollótében hangosan tanul valamit, de a mint az ő lépteit meghallja, elhallgat. Több ízben kérdezte tőle : — Mit tanulsz ? — Semmit, Soma — volt a válasjz — csak úgy deklamálok. Pedig Petőfi meglepetésre készült; ami kiderült az önképzőkör legközelebbi ülésén. Petőfi ugyanis ünnepélyesen bejelentette, hogy szavalatra készült, engedjék tehát fellépni. — Halljuk, halljuk ! — hangzott az ifjúság sorai között és Tarczy az elnöklő tanár megengedte Petőfinek, hogy lépjen föl. Erre Petőfi kiállt és először is hosszúra nyúlt képpel egy kiéhezett tót diákot alakított megából. Mindenfelől érdeklődve várták, hogy ugyan mire készül Petőfi, a mig egyszerre csakugyan belefogott szavallatába: Házadnak rendületlenül Légy hive oh mágyár . . . És előadta Vörösmarty szózatát elejétől végig a legeredetibb tót kiejtéssel. Kaczagott az egész ifjúság, még az elnöklő Tarczy tanár sem tudta nevetését elfojtani. Mikor a végére ért, komolyan meghajtotta magát és helyére ment. a gyűlés elismerte, hogy Petőfi sikerültén alakította az éhes tót diákot, a kiejtés nem kevésbé hü vala, de minthogy ez az előadás nem fór össze a társaság komolyságával, megrovandónak ítélte azt. A bohém Petőfi. Murger Henrik, a bohémek nagy költője mulasztást követett, mikor a bohémek nemeslelküsógé- röl Írva nem hivatkozott Petőfire. Petőfi jó lábon állt Tarczy tanárral, a ki a minden támasz nélkül való fiatal költőt Horváth István pápai ügyvéd kis leányához nevelőnek ajánlotta. Élelmezést s egy kis havi fizetést kapott a tanításért. De egyszerre meghalt az ügyvéd leánykája s Petőfi kenyér nélkül maradt. Ekkor Szíj György szeniorhoz ment, a ki a szegény diákoknak havi 6 váltó forintért szokott ebédet adni. Másolga- tásból kereste ezt a csekély összeget, a miből ebédjét fizette és egyéb szükségleteit fedezte. De mikor Pápáról eltávozott, egy havi díjjal adós maradt a szeniornak. S bizony a hányatott életű Petőfi elfeledkezett erről az adósságról. Szíj György uramnak azonban, mikor Petőfi nevét már két ország ismerte, eszébe jutott, hogy az a hires, nagy költő, a kit széltóben ünnepelnek, tartozik neki 6 váltó forinttal. Levelet irt Petőfi
