Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
4 * •?. A D» K ÖZLÖNY. 1899. julius 30. hogy a szerelmes nevelőnő halálát gonosz kezek siettették. Akkoriban a közvélemény Szimon Anna véres tragédiájának hatása alatt volt s nyilván ezek a reminiszczencziák késztették a kétség- beesett apát arra, hogy hazája magyarországi képviselőjéhez, a budapesti német főkonzulátushoz forduljon támogatásért. A német konzulátus felszólítására, a legfelsőbb magyar hatóságok siettek rendelkezéseikkel a dolgot tisztázni. A vizsgálat megindult s hamarosan igazolta, hogy a nevelőDŐ nem természetes halállal fejezte be fiatal életét. Fräulein Charlotte. A regény hősnője, Láhr Sarolta, Bajorország Kaiserslantern városából származott Magyarországra. ^.pja Láhr Henrik, a városnak ma is tekintélyes polgára, a ki jövedelmező szállítási üzlettel tartja fenn nagy családját. Négy-öt esztendeje a Láhr-család egyik érdekes arczu kisasszonya, a szüleitől és testvéreitől valósággal bálványozott Sarolta kijelentette atyjának, hogy férfiúi tetterőt érez magában s mivel röstelli, hogy apja annyit fárad a gyermekeiért, elhatározta, hogy maga keresi ezentúl a kenyerét s elmegy nevelőnőnek. Németországban a gazdag polgári családokban is gyakori dolog, hogy a ház egyikmásik disztingvált modorú leánya kedvet kap világot látni s elmegy idegen országba nevelőnőnek. Százával jönnek mihozzánk is németföldről ezek a müveit, finom lelkű, ártatlan leányok, akik önfeláldozó szeretettel, anyai boldogságtól megfosztott szivük egész melegével nevelik idegen emberek gyermekeit. Sokan közülök ebben vénülnek meg, nem ösmerve meg soha az élet örömeit, még többen kerülnek csábitó, lelketlen lélekkufárok és szerelmes Don Juánok hálójába s ezeknek a sorsa is csak az, mint a meg nem tántorodottaké: boldogtalanok lesznek. Láhr Sarolta üdén, fiatalon indult el a boldogtalanság utján. A véletlen Arad városába vetette, a hol Csutak Károly temetkezési vállalkozó fogadta házához. A halványarczu szép Fräulein Charlotte sok férfiszivet hozott dobogásba, de a csábítóktól megóvta őt egy ideig tiszta, vallásos lelke, a mely irtózott a bűntől. Szeretettel ápolta a gazdája gyermekeit s a mikor szabad ideje volt, mindig imádkozott. A vallási rajongás volt egyetlen lelki gyöngéje. Folyton a templom kövét koptatta és sokkal többet gyónt, mint a mennyit vétkezett. És aztán váratlanul bekövetkezett a tragédia : Sarolta elbukott. S mikor a bukás siró következményétől szabadulni akart, az „operá- czió“ folytán meghalt. Megölték a leányomat! A nevelőnő tehát meghalt, a kórházi jelentés szerint hashártyagyuladásban, a kezelőorvos közlése szerint pedig a büntetőtörvénykönybe ütköző kísérlet miatt, a melylyel el akarták tüntetni a bukás következéseit. A mikor Láhr Henrik meghallotta a leánya halálát, Neumayer dr. kaiserlanterni ügyvéd utján megírta gyanúját a német konzulátusnak, majd maga jött el Budapestre s itt a konzulátus várbeli helyiségében zokogva mondta: — A leányomat megölték, elcsábították, mert 6 bűnre nem volt képes soha! A konzulátus vezetője azonnal a belügyminisztériumba hajtatott, a hol elpanaszolta az apa fájdalmát. A miniszter rögtön utasította Sélley Sándor miniszteri tanácsost, hogy a szükséghez képest mindenben járjon a kezére a panaszos apának s a legnagyobb szigorúsággal indítsa meg a vizsgálatot. Sélley tanácsos előbb az aradi főkapitányságot utasította vizsgálatra, majd utóbb átirt az igazságügyminiszterhez, az ügyészség közbelépését kérve. A belügyminiszter utasítása folytán Sarlót Domokos aradi főkapitány elrendelte a legszigorúbb vizsgálatot s annak vezetésével Joó Béla alkapitányt, az akkori kihágási bírót bízta meg. A legnagyobb titokban, csendesen indult meg a nyomozás. Joó Béla még rendőreit sem igen avatta be a dologba, nehogy egy rossz helyen kiejtett szó meghiúsíthassa a vizsgálat eredményét. De egy második Szimon Anna tragédiája csak nem sült ki a szorgos, figyelmes, minden aprólékos részletre kiterjedt kutatásból. Az alkapitány hamarosan rájött, hogy itt nem szenzácziós gyilkosággal, de még kevésbé regényes esettel áll szemben. A bűn, az megtörtént, amennyiben a szép Sarolta tényleg elkövette azt a tettét, melyért, ha életben marad, törvény előtt lakolt volna. A szerencsétlen leányt tehát nem tették el láb alól; bűne következtében, egy magáról megfeledkezett szülésznő tanácsa, segédkezése okozta halálát. Egy meg nem történt regény. Az első házkutatások alkalmával egy fiatal pap kellemetlen gyanúba került, a kinek kis arczképét a nevelőnő apró csecsebecséi között megtalálták. Hanem ez a gyanú tökéletesen alaptalan volt, maga Láhr^Sarolta apja is kijelentette, hogy leánya és a pap semmiféle ösz- szeköttetésben nem állott egymással. Láhr Henrik, az apa s a meghalt nevelőnő egyik nővére lent járt Aradon a vizsgálat megindításakor. A nővér kezeit tördelve, patakzó könyekkel kiáltott fel : — Meggyilkolták, megölték! . . . Lehetetlen, hogy ő rossz lett volna, magáról megfeledkezett volna. Hiszen olyan vallásos volt. Nem érdekelte semmi más, csak a templom, a hit . . . Láhr Sarolta, mikor érezte, hogy a családnál, melynél nevelősködött, tovább el nem titkolhatja lesújtó állapotát, elköltözött s a Ko- szoru-utcza 6-ik számú házban Weisz Sándor- nénál vett magának egy csendes kis lakást. Itt lett nagyon, nagyon beteg. Mikor érezte, hogy vége lesz, közeledik a halál: meg akart gyónni, hogy könnyítsen a lelkén, elkövetett bűnén. Mivel magyarul nem beszélt, küldöttek hozzá egy németül is értő papot, ki őt a vallás vigaszaiban részesítette s megbontatta. A fiatal nő egész boldog volt a hitbeli vigasztól, mely háborgó lelkét lecsillapította s megnyugodtságában arra kérte a fiatal lelkészt, hogy a mai óra emlékéül ajándékozza meg arczképével. A pap teljesítette a haldokló sajátságos kérelmét. Ezt az arczképét találták meg az elhunyt leány hagyatékában s a nagy Galeottó, a mely nem kutat, de semmit sem kiméi s annál jobban szeleskedik: a haldoklónak adott e fotográfiából kovácsolta, terjesztette az ő romantikus meséjét a kalandhős fiatal papról, a ki pedig Láhr Saroltára teljesen és tökéletesen idegen volt. Az apa nyilatkozata. Az előnyomozás ezen adatainak felsorolása után Láhr Henrik a Pfältzer Volksblatt-ban nyilatkozatot tett közzé. A lapok tudósításával foglalkozik ebben s némely napvilágra került adatot igy igazit helyre: 1. a Sarolta leányom akkor a mikor meghalt, nem tizenhét éves, hanem huszonhét éves volt. 2. Nem igaz, hogy Sarolta leányom az aradi kórházban, hanem amaz uraság házában halt meg, a melynél mint nevelőnó szolgálatban állott. 3. Nem igaz, hogy a leányom kezelő orvosa levelet irt nekem, a melyben velem tudatta, hogy leányom halálát bűnös kéz elősegítette vagy éppenséggel okozta; az sem igaz, hogy az orvos bizalmas levelet küldött nekem, hogy leányom azzal a káplánnal, a ki gyóntatóatyja volt, szerelmi viszonyt folytatott. 4. Nem igaz, hogy a leányom holmijában szerelmes leveleket találtak, valamint az sem igaz, hogy ott találták a káplán arczképét, melyet át is adták az államügyészségnek. 5. Nem igaz, hogy a leányom aradi állásának elfoglalása előtt Győrött nevelőnő volt; leányomnak aradi állása első és egyetlen helye volt Magyarországon. Az aradi családot igen jó helyről ajánlották nekem, de leányom ennek ellenére április elsejére fölmondott, mert más állásba akart menni. A nyilatkozatot igy fejezte be: Az igaz, hogy a leányom feltűnően gyorsan halt meg; egy barátnője még halála előtt való három nappal épen és egészségesen látta őt. Az igaz, hogy leányom temetésén Aradon voltam. Az is igaz, hogy augusztus elején még egyszer Magyarországba utaztam s a budapesti német fő konzulátusnak átadtam az indítványomra azonnal megindított bűnügyi vizsgálatra vonatkozó adatokat s azután Aradra utaztam újabb adatok beszerzése végett. Az is igaz, hogy a német főkonzul kijelentette, hogy a bírói megállapodás szerint bűntett forog fönn s hogy a leányom holttestét az én indítványomra exhumálták, de egyetlen olyan körülmény sem merült föl, á mely leányom gyóntatóatyájára, a káplánra, vagy valamely más papra gyanút vethetne. A megbolygatott halott. Joó Béla rendőr alkapitány a vizsgálat eredményéről szóló jegyzőkönyvet, mely tiz ivet tartalmaz, átküldotte az ügyészséghez, honnan az iratokat rövidesen áttették a kir. törvényszékhez az indítvánnyal együtt. A vizsgálóbiróság augusztus 18-án reggel 5 órára tűzte ki Láhr Sarolta földi maradványainak oxhumálását, a mi mégis történt s a felső temető halottas házában végbement a bon- czolás, melynél jelen voltak Köller János törvényszéki vizsgálóbíró, Parecz Gyula dr. és Austerweil László dr. törvényszéki orvosok, továbbá Kováts rendőrhadnagy. A műtétet megkönnyítette azon körülmény, hogy a holttest még meglehetősen ép volt. amit kevésre hittek előzőleg, mivel hat hónap óta volt már a föld alatt. Csupán az arcz indult feloszlásnak ugyannyira, hogy nem lehetett ráismerni. Az orvosok munkája reggel 6 órától 10-ig tartott s a vizsgálat eredményéről jegyzőkönyvet vettek föl. A bonczolás a nevelőnő holttestében mérget nem talált, de azt konstatálta, hogy a halált a „következményektől való szabadulás“, a rosszul sikerült operáczió idézte elő. A szülésznőt letartóztatják. A bonczolás adatainak a súlya alatt a rendőrség öv. Lilienbergnét augusztus 19-én letartóztatta. Két, vagy három hónapig volt előzetes vizsgálati fogságban, akkor aztán szabadlábra helyezték. Az exhumálás erősen bizonyító körülményeket hozott fel. Bebizonyosodott, hogy a Láhr Saroltán ejtett szúrás által okozott vérfolyás maga nem volt oka a halálnak, hanem vérmérgezés. A bűnös műtétet Lilienbergné a leány lakásán, a Koszoru-utczában követte el. A vérzés oly erős volt, hogy Lilienbergné három darab ágyneműt is vitt el magával, elrejtendő a házi nép előtt, mi történt. A lakásadók azonban gyanakodtak és ügyeltek. Azt a fehérneműt, mely t
