Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
1899. julius 30. IC? * >v. 07T,.0W^ 3 sem feledik, egy-egy kődarabot vetni, s ha azt évente rendesen kinem egyengetnék, eddig óriási halommá lett volna. Ennyi mindaz, mit Petőfi utolsó perczeiről tudok. Ezen tőlem hallottakat beszélték el nejének is, ki azon év telén B. S. társaságában idáig utazást tett, s miután ennyit hallott, megnyugodott benne, s innét visszatért. En, ha érdekelve lett volna, szivesen ajánlkoztam vala a helyet, hogy elestét hiszem, megmutatni, de a nálunk töltött nap kellemes változatai, a kedves kis nőt annyira elfoglalták s igénybe vették, hogy ezt tőle nem is várhatóm. Ezen pongyolán, de igazsághüen leirt nap emléke lelkembe az iszonyat minden színeivel annyira van lefestve, hogy abból még az idő sem vala képes egyetlen mozzanatot letörölni, Ekkor esett el Daczó őrnagy, Bem tábornokot védve, miután előbb 8 dsidást részint levágott, részint megsebzett. Ekkor lőtte meg magát Zejk Miklós a Lü- ders táborkara szemeláttára, hogysem megadja magát. Itt kapott a hires Mákra 38 sebet, s mégis hü lova megmenté a fogságból. Törzsök Pista nevű fiatal huszár ez nap vonta ki a tábornokot a mocsárból, hová beledőlt lovastól, s már elfogottnak, vagy elveszettnek hittük. A jó fiú leszállótt lováról, az öregnek átadta, s lovát vezetve hozta át az őrsök között. Lengyel József. Táviratok. A kékekongresszus. Hága, julius 29. (Saját tud. táv.) A békekonferenczia mai teljes ülésén véglegesen elfogadta a választott bíróságról szóló egyezményt a következő pótlással: Azok a feltételek, amelyekkel a hágai nemzetközi értekezleten nem képviselt hatalmak az elfogadott egyezményhez hozzájárulhatnak, a szerződő hatalmak között való későbbi megegyezés utján állapítanánk meg. Holnap délelőtt megkezdődnek az aláírások. A konferenczia záró ülése holnap délután 3 órakor lesz. pésre. A vágy meg a konyak már jó erősen dolgozott benne, aztán bosszantotta egy kicsit, hogy a fából való szép asszony ura olyan istenáldotta nyugalommal szivarozott a büffében. Nem is Othellóskodott. — Hát olyan jámbor teremtésnek látszom én, gondolta magában, hogy egy szép asszonyt nem kell tőlem félteni? A szemközt levő nagy tükörbe esett a tekintete. Ott látta magát, persze egy fejjel nagyobbnak, mint a mekkora. Sőt még egy kis sarjadzó bajuszt is képzelt az orra alá. Hja, ilyenkor erős a fantázia! . . . A faasszony épen keringőt tánczolt g urával, a ki egy szelíd túr után leültette. A menyecske pajzánul körülmosolygott a termen s a kadét érezte, hogy itt a döntő pillanat. Az a bűvös mosoly csak neki szólhatott, az a vágyó tekintet csak az ő alakját kereshette . . . Elindult és tánczra hívta az asszonyt. — Szabad kérnem? Hevesen dobogott a kadét szive, mikor az asszonyt átkarolta és tánczolni kezdtek. Most, most, most, vagy soha! . . . A kadét elszántan megszólalt. — Nagysád, ma vége lesz a komédiának. — Micsoda komédiának ? — Nem játszunk többé! — Én még most sem értem, feleli az asszony. — Ez tettetés, nagyságos asszonyom. Hisz úgyis tudom, hogy szeret! Kicsi híja, hogy az asszony tánczközben a terem közepén meg nem állt. Szinte elhülve válaszolt: — Istenem, milyen csacsi maga ! Berlini nagykövetünk itthon. Becs, julius 29. (Saj. tud. távirata.) Szögyény-Marich László berlini osztrák-magyar nagykövet ma reggel magyarországi birtokára utazott. György herczeg útja. Kánea, julius 29. (Saj. tud. táv.) György herczeg ma a Moszkva orosz tengernagyi hajóval Rethymóba utazott, a hol jelen lesz a hazájába visszatérő orosz zászlóalj elindulásánál. Az angol felsöházból. London, julius 29. (Saját tud. távirata.) Campardovns transzváli kérdésről beszél és azt mondja, hogy Krüger elnökkel meg kell értetni, hogy a tett engedményeknek valóságos és visszavonhatatlan engedményeknek kell lenniök. Krügernél csak a hatalomra támaszkodó nyomással lehet valamit elérni. A kormánynak tehát erélyes és világos hangon kell beszélnie. A nyíltság inkább elhárítja, semmint előidézi a háborút. Krügerrel meg kell értetni, hogy ha Angliának fel kell lépnie ellene, a brit birodalom egész haderejét vezeti ellene síkra. Dunrave azt mondja, hogy az angol nép türelmének vége szakadt és véget kell vetnie a dolgok mai kedvezőtlen állásának. Windsor báró azt hiszi, hogy a mostani politikától való minden eltérés nagy veszedelmet hozhat Angliára, nemcsak Délafrikában elfoglalt pozicziója tekinte- •tében, hanem még Nagy-Britannia birodalmi állását is megingathatja. Selborne gyarmatügyi parlamenti államtitkár abban az értelemben válaszol, a hogy Chamberlain beszélt az alsóházban. Leégett mezővárosok. Kovno, julius 29. (Saj. tud. távirata.) Posvitin és Dobejko mezővárosok leégtek. Száznál több tanya, több hatósági épület és a gyógyszertár elpusztult. A kár igen nagy. Nehány emberélet is elpusztult. A kadét erre nekihevül: Kedves nagysád, ne adja annyira az ártatlant. Még ma meg akarom csókolni! — Kadét ur fáradt vagyok! A kadét kénytelen volt helyére vezetni az asszonyt, de mellette maradt és folytatta az ostromot: — Hol kapom a csókot? — Kadét ur — felel az asszony — maga úgy látszik, nincsen az eszénél. Mit ivott, vagy mi lelte magát ? — De asszonyom, az Isten szerelmére. . . A kadét már egészen kijött a sodrából, nem is bírta befejezni a mondatot, csak nézett nézett a szép asszony félig haragos, félig csodálkozó szép szemébe, aztán folytatta: — Na, igazán nem értem, mért fél annyira az urától. Majd elbánok én azzal a medvével, csak bízza rám! . . S mi történik erre? Az asszony felugrott, hatalmasan arczul ütötte a kadét urat. A bálteremben általános rémület. A tisztek egymásután menekülnek a szégyen elől. A kadét pedig valahol az utcza közepén tért magához, a hova egy könyörületes pinczér kivitte neki a a csákót és a kardot. A következő héten a kadétot más városba helyezték. A két táborszernagy-rokon minden követ megmozdított, de annál enyhébb büntetést nem bírtak kieszközölni. Az uj állomáson azonban már első napon kioktatta négyszem közt az uj ezredese : — Aztán kadét ur, most már csak vigyázni. Jó lesz előbb orfeumdiváknak csapni a let,sze a többi majd magától jön . .. A franczia járadék hanyatlása. Páris, julius 29. (Saját tud. távirata.) A pénzügyminiszter ma délután a tőzsde- ügynökök elöljárójával értekezett a franczia járadék tegnapi árhanyatlásának okairól. India pénzügyei. London, julius 29. (Saját tud. távirata.) Hamilton lord indiai miniszter értesítette az indiai alkirályt, hogy a kormány elhatározta, hogy az indiai pénzpiaczról szóló jelentésben ajánlott elvek szerint fog eljárni, vagyis föntartja a pénzverde bezárását és elrendelte, hogy a törvényes fizetési eszköz a sovereign, a váltóárfolyam pedig 15 rúpia legyen. A nevelőnő tragédiája. (Láhr Sarolta.) — Az Aradi Közlöny tudósi tójától. — Arad, julius 29. Szenzácziós bünper tárgyalásába kezdett ma az aradi kir. törvényszék. Ez a bünper Láhr Saroltának, a Bajorországból hozzánk került szerencsétlen nevelőnőnek rejtélyes halálával függ össze, mely az elmúlt esztendőkben nemcsak a rendőrséget s a vizsgálóbiróságot, de az igazságügyminisztert, a belügyminisztert, sőt még a német konzulátusokat is élénken foglalkoztatta. A dolog természeténél fogva a törvényszék elnöke zárt tárgyalást rendelt el, melyből a közönséget és hirlaptudósitókat kitiltották. Reggeltől estig tartott ezen ér dekes részletekben bővelkedő zárt tárgyalás, de ítéletre nem került a sor, azt csak valamikor októberben fogja meghallani a szenzáczióra éhes közönség. Az ítélet meghozásának elhalasztása nehány tanú távollétén, főleg pedig az irás-szakértők véleményén fordult meg. Az írásszakértők megtévedtek, egy kissé kompromittálták is magukat, — mint arról alább bőven lesz szó — még pedig olyan eklatánsul, hogy arra törvényszék előtt aligha volt még példa. így hát budapesti szakértőket kell majd meghallgatni. Lejött a végtárgyalásra Láhr Henrik, az elhunyt nevelőnő atyja is a messze Bajorországból, Lujza leányával együtt. Nem érdektelen megemlíteni, hogy az öreg a vádlottakon — 25,000 márka kártérítést követel a Sarolta haláláért. Kérdés, vájjon megitélik-e neki ezt a vérdijat ? A rendkívül érdekes végtárgyalást, valamint annak nem kevésbé szenzácziós előzményeit az Aradi Közlöny tudósítója egészen hiteles forrásokból a következőkben írja meg : A rejtélyes halott. A budapesti német konzulátus kérelmére a belügyminiszter 1897. nyarán, augusztus hó közepén, szigorú vizsgálatra utasította az aradi rendőrséget egy fölöttébb rejtelmes dologban, mely a szenzácziónak minden kellékével rendelkezik. Az aradmegyei közkórház halottas kamarájában 1897. február 17-én ravatalra tettek egy bajor származású fiatal nevelőnőt, kit három heti nagy betegség után ért utói a halál. Az idegenben eltemetett leány haláláról értesítették az apát, ki Bajorországban lakik s elég jó vagyonú fuvaros A kórház hivatalos értesítésével az akkori hírek szerint egyszerre érkezett hozzá a kezelő orvos bizalmas levele, a melyből megtudta, hogy leánya a szerelem halottja, de egyúttal gyaníthatta azt is^
