Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
. ot-u»aauüil KQ“ szómé meg az üdvözlést és megígérte, Logy teljes odaadással fogja támogatni az egyesületet hasznos kulturális munkájúban. sere, egészen addig a napig, áruig a harmadik elszökése után, mikor a kecskeméti szi- nósztársaságba állott, végre teljesen kifáradva, idegen gyámot rendeltettek neki, s annak átadták örökségét, az atyja munkáinak kiadása után befolyt összeget, mintegy kétezer forintot. Ismétlem, Petőfi Istvánt semminemű vád nem érheti, legfeljebb azt az egy ballépését vethetjük szemére, hogy Zoltánt, a vele tett rossz tapasztalatok után, Szarvason nyilvános iskolába íratta be 1865. őszén. A Petőfi Sándor fia ettől a naptól fogva rohamosan siilyedt. Tizennyolezadik évében járt akkor, és a szarvasi, úri társaság sietett j őt tárt karokkal fogadni. Hónapokon át valósággal ünnepelték. És ahány családnál megfordulttá fiatal leányok mind beleszerettek. A gondos anyák azonban csakhamar észrevették a kezdetben ártatlan flörtölést, és miután hire futott, hogy Zoltán minden este más kis leánynak igér örök hűséget, sőt házasságot, a ledér urfival szemben tartózkodóbbakká lettek. Zoltán nem várta be, amig valahol ajtót mutatnak neki; amint nem űzhette többé szabadon veszélyes játékait, megunta az úri társaságokat, és néhány duhaj pajtásával a hires fonókákat kereste föl. Ott a szépségükről hires tót leányzók közt aztán hamarosan nagy népszerűségre és közkedveltségre tett szert, minek híre eljutott a professzorokhoz is. Többszöri intések következtek, végül, mikor már semmi más nem használt, értésére adták,- bogy elvben máris kizárták az iskolából, de a határozatot csak J&.) vjiezteíii valószínűvé tenni, amit vánságok teljesítésével meglazítani engedné. A helyzetet ezen bécsi mesterkedések daczára sem lehet ilyen komoran felfogni. Igaz ugyan, hogy a válságnak elhúzása csak súlyoséi legközelebbi ismétlés esetében hajtják végre. Petőfi Sándor emlékének adóztak ezzel a kegyelmi ténynyel a tanárok, kik közt a nagy költőnek több iskolatársa volt. A végzést különben aláírta kiváló akadémikusunk, Zsilinszky Mihály titkos tanácsos is, ki akkor szarvasi tanár volt. 1866. április 19-én történt ez. és a válasz rá az volt, hogy Zoltán „április 21-én reggel engede-em nélkül iskolánkból tovább állott“ —= Írja nekem Benke Gyula ur, volt igazgató, Zoltán akkori tanárja. De nemcsak a fonókába járásból állott Zolid.*. ínisiden kihágása. Iratai közt találtam í egy barátjához irt levelének a fogalmazványát (1866. márczius 8. kelettel), melyben részletesen elmondja, hogy milyen rengeteg mulatozást vitt végbe egy Hetényi István nevű vándorszinészszel. Előbb elitták a Zoltán havipénzét, majd zálogba tették az ezüst óráját, télikabátját, végül minden mozgósítható ingóságát. E rendetlen életmódnak nemcsak a tanulásán mutatkoztak a nyomai, de meg'átsza- nak az azonkorbelj írásain, is. A könnyelmű fiú nemcsak ahoz a jó leányhoz lett hűtlen, ki őt Csákón megszánta, s neki „reményeket * nyújtott“, de hüteten lett a múzsájához is. 0, aki már 13—14 éves korában legalább a külalakra nézve csinos verseket irt, tizen- nyolczéves korában jóformán írna sem tud többé. Két-hánom éven át alig vett tollat a kezébe, és amit irt, a legjobb akarattal sem lehet közölni. Egy verse például, mely „A fomókában“ czimet viseli, minden egyéb, csak . _ — —* jjn.ciio._y i-agjÁi ugyan semmi esetre s em látják túlságosan rózsásnak a helyzetet, tekintve, hogy még mindig húzzák a válságot, azonban bíznak abban, hogy mégis sikerülni fog a kibontakozást megtalálni oly módon, hogy az a nemzetet megnvugtassa. Akár azért nem vers. A többi kísérletek sem akartak sikerülni, sőt a folytonos kicsapongásoktól annyira meg volt támadva az idegrendszere, hogy azelőtti szép írását is elvesztette, úgy hogy a füzetébe bemásolt sorok kuszáit vonásait néha alig lehet ki betűzni. Ebből a szempontból ez a füzet valódi pathológiai tanulmány. Szarvasról Petőfi Zoltán ezúttal még nem színésznek csapott fel, (amint néhány életirója állítja), hanem Nagykőrösre ment, hol már másnap, április 22-én, jelentkezett a gimnáziumban és föl is vették. A nagybátyját is értesítette, úgy hogy. az huszonnegyedikén már pénzt küldhetett neki beiratás- ra és könyvekre. Ott némileg jobb útra tért, mert év végével tűrhető vizsgát tett. Jobb társaságokba is jutott. Egy Máté József nevű előkelő iparosnak a házához süriin járt, és Katalin nevű leányának emlékkönyvébe verseket irt. Szerettem volna ezt az emlékkönyvet megszerezni, s evégből a család egyik életben lévő tagjához, Gömöri Jánosné, Máté Judit asszonyhoz fordultam. Tudott a dologról, de az emlékkönyv elkallódott, ellenben átadott egy fényképet, melyet Zoltán adott volt körösi ideáljának. E fényképet, mely Zoltánt igen csinos öltözetben, fehér mellényben, sötét zrinvisza- básu, zsinóros kabátban és világos ír ~-ar nadrágban ábrázolja, közbenjáró ' ■ Gömöriné úri asszony a most megnyíló Petőíl- ereklyemuzeumnak engedte át.
