Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz

Ez az életmód ásta alá egészségét is. 1866 deczember 10-ikén ugyanis eg-y ilyen éjjjeli csatangol ássál egybekötött mulatság­ban' erősen meghűlt. Nagy tüdőhurutot ka­pott, mely kínzó köhögéssel és lázzal járt. A fiú meg is ijedt és a fővárosba utazott, ahbl megvizsgáltatta magát. A rendes tanácsot kapta, hogy óvakodjék további meghűlések­től, kímélje magát és igyék szelterszvizet. Hamarosan jobbam.' is lett, de a tanácsot miképpen fogadta meg, megítélhető a nagy­bátyja számadásaiból, aki pontosan följe- gyezte, hbgy Zoltán elitta a januári havi pénzét, a lakást meg az élelmet kifizetetlenül hagyta, sőt a derékalját is zálogba csapta há­rom forintokért. Ezt megtudva, sietett Petőfi István Szegedire 1867 január 29-én, hogy mindent rendbe hozzon, de nagyobb baj is volt: a tanári kar megelégelte a hónapok óta tartó kihágásokat és szegény Zoltánnak ki­tette a szűrét. Ezt a csapást a tizenkilenczéves fiú nem tudta többé kiheverni. Diákpályája addig is eléggé válságos volt: hol kitűnőre, vizsgázott* , hol megbuktatták, a szarvasi főgimnázium­ból az év vége felé gyalog szökött Nagykö­rösre s ott fejezte be a hetedik osztályt — de mindez jelentéktelen kaland volt a szegedi kicsapa tásttfóz- képest, mely végzetes fordula­tot adott egész életének. Összetört lélekkel, porig alázva, mint egy koldhis jött fel utána a fővárosba és jelentkezett a nagyapjánál, mostohaapjánál: Horváth Árpádnál. Az utóbbi kijárta, hogy Zoltánt a IV. kerületi állami gimnáziumba fölvegyék, ott he is Ír­ták, de fölvételi lapjára he van irva, hogy előadásokra nem járt, és április havában vég­képpen. elhagyta az intézetet. Ekkor 1867 április 20-án utazott Debre- czenbe, hol szinészszé lett. Híven akarta utá­nozni az apját ebhc,n is, valamint a versírás­ban, már kora ifjúságától kezdve, s nem minden remény nélkül utánozta. Ha tudni akarjuk, mi a magyarázata annak a különös jelenségnek, hogy miint ma­gántanuló mindig kitünően vizsgázik, mig amint nyilvános iskolába jár, rögtön a gyen­gék közé hanyatlik, csak el kell olvasni ifjú­kori, helyesebben mondva gyermekkori ver­seit. Kétségtelen, hogy sok éretlen és esetlen rímpengetés van közte, de van aztán olyan

Next

/
Thumbnails
Contents