Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz

Petőfi Zoltán szerelmei.

Irta: Déri Gyula.

(Utánnyomás tíi'os.)'

Az 1870-ik évi augusztus halvában Petőfi Zoltán már nagybeteg volt. S a végzet úgy akarta, hogy az egyetlen nőt, ki ifjú életének méltó őzéit tűzhetett volna ki, ki megmenthette volna őt azoktól a tévelygésektől, melyek kora sírjába döntötték, ekkor ismerje meg, mikor már minden késő volt.

Betegségének egész monográfiáját sikerült a legnagyobb részletességgel megállapítanom, és aki a szomorú emlékek e krónikáját végigolvassa, annak nincs szüksége többé semmi fölvilágiositásra megdönteni azt a könnyelmű vádat, hogy a nagy Petőfi fiát a saját családja üldözte volna halálba.

Petőfi Zoltán korai elhunytéért valóban nem okolhatni senki mást, csak szegényt, őt magát.

Betegségének első jele 1866 cieczember havában mutatkozott. Zoltán akkor a szegedi piaristáknál járta a nyolczadik osztályt, miután előbb a hetediket Nagykőrösön nagyon is közepes eredménynyel bevégezte. Egy évvel azelőtt, a szarvasi gimnáziumban tiszta kitűnőre vizsgázott le, mint magántanuló. Diákpályája alatt valahányszor magántanuló volt, s ez háromszor történt, mindig kitünően és jelesen vizsgázott, de amint nyilvános iskolába járt, nyomban kitört rajta a zabolátlan könnyelműség, és az első helyről rohamosan lehanyatlott. így történt Szegeden is, honnan utoljára is csöndesen eltávolították 1867 február elején. Hiában járt közbe a tanároknál nagybátyja Petőfi István, a szigora tisztelendő urak Petőfi Sándor fiának nem adtak kegyelmet. Még a félévi bizonyit- ványát sem adták ki, hogy azzal más iskolába bekérezkedhessék. Képzelhetni mi minden lehetett a fiú rovásán; főképpen sok kor- helykedés, dorbézolások, amelyek nem maradtak titokban s az iskola hírnevét is veszélyeztették. Ezért kellett példát adni.