Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
Zf»jé- s~9! í } l % idegenbe — ha mindjárt véreihez — húzódik, hanem az is, ki idegennek érzi vagy csak állitja is magát az országot, az államot, a hazát alkotó nemzettesttől. Az ország, az állam fogalma ismeretes. A küzd. Jelenthet-e ez igaz, szivbeli hűséget a magyar haza iránt? Ki hisz ily hűségben, hazafiságban ? Szivekbe az emberek nem látnak. Érzelmet, egyéni értéket külső megnyilvánuegynyelvü és egyvallásu nemzetek már megoldották e kérdést az ingyenes állami népoktatással. Nálunk ez még a jövő föladata. kötelessége. A mostani kormány e kérdés végleges megoldását nem szorgalPetőfi költészete és a valóság. Dr. Ferenczi Zoltán felolvasása a március 9-iki Petőfi-estélyen. — A „Délvidéki Újság“ eredeti tárcája. — I. Midőn Petőfi 1845. április havát Eperjesen Kerényinél töltötte s egy alkalommal Kolben- bergex avangélikus papnál ebédelt, ezalatt szóba került az éppen akkor Pesten nagy diadalokat aratott Schodelné. A társaság kiváncsi volt, hogy mit szól az akkor már hires költő róla, ki azonban általános csodálkozásra ezt felelte : — Mit nekem Schodelné V Ha én szép éneket akarok hallani, hát kimegyek az erdőbe, ott hallgatom a — fülemülét. Beszéli e jelenet tanúja, hogy a társaság nem minden derültség nélkül fogadta a költő e megjegyzését s talán éppen ez volt az oka. hogy ez a kis jelenet kedélyében mélyebb gyökeret hajtott; mert ezt alapgondolatul beszőtte az ekkor Eperjesen irt Ki a szabadba! kezdetű kői-j terményébe: Ki a szabadba, látni a tavaszt, stb. E kis adatban és kis dalban mintegy első kézből vesszük, hogy egy egyszerű alkalom mint válik lyraivá, hogy ez a fogamzás után miként bővül ki és mint lesz a költő nyelvében dallá. Mily egyszerű és természetes érzelmi logika viszi a költőt a primadonnáról a természet színpada, a természet páholyai, a bokrok, a figyel- mes hölgyek, az ibolyák szemléletére; és mily természetes az átmenet a kritikusokra, mert hát a színházból azok sem szoktak hiányozni. Ilyen példát, melyben Petőfi költeményeiben a való alap kimutatható, könnyen lehetne akár százat részletezni. Legkorábbi ifjúságától és már az ez időből fennmaradt kísérleteiből, tehát oly időkből, midőn még a tehetséges kezdő költők is az utánzás korát élik és szívesen szen- j velegnek oly érzelmeket, amelyeket csak elképzelnek, vagy magukra erőszakolnak: nála már feltűnően jelentkezik az a tulajdon, hogy benyomásait az életből veszi s nem ok nélkül Írja mái- 1841-ben, hogy „való kell a föld fiának s költő nem a föld fia ?“ Utóbb pedig költeményeiben a valóságból vett adatok egész a részletekig igazak és életének mindjobban föltárt adatai meggyőztek róla, hogy még oly vonatkozásokban is megbízható, melyek valódiságában megelőzőleg méltán lehetett kétkedni. Költeményeinek a legtöbb esetben meg van határozott helyök, sőt napjok, amelyen, vagy kevéssel utóbb születtek. Még oly részletek is valók, hogyha ő egy határozott keltű költeményében hulló hóról, viharról, fogyó vagy teli holdról stb. tesz említést, gondos utánajárás mindannyiszor igazolja, hogy ezt akkor valóban úgy látta. Pl. 1846. október 9. és 10-én egy költeményében azt említi, hogy „fogytán van a hold, úgy ballag lefelé“ s „magasan áll a fias- tyuk az égen“ és ha utána nézzünk, csakugyan úgy találjuk, hogy akkor a Hold fogyóban volt s hajnaltájban ment le. Hasonlókép azt találjuk, hogy látszólag el- vontabb költeményei is a valóság valamely jelenetére vonatkoznak. Szerelmi költeményeit sem irta soha képzelt lényekhez; mindig megvan a magok határozott címzése azokhoz, akikhez vagy akikről szólnak. Ez az, amit már a kortársak élethüségnek, valóságnak neveztek költészetében. Azóta, mondhatni, közhelylyé vált, hogy költészete és élete egy; életrajza megírható volna költeményeiből is; de főképen megírható volna jellemrajza és az, hogy a kor uralkodó eszméi áramlataival együtt miként fogta fel a körülte lezajlott életet. Gyulai erről egész találóan s egészen a maga helyén ezt Írja: „A költészet neki nemcsak művészet volt, hanem életszükség Tüdőbetegségek, hurutok, szamár-
