Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

Petőfi költészete és a valóság.

Dr. Ferenczi Zoltán felolvasása a március 9-iki Petőfi-estélven.

(Folytatás.)

Petőfinél inkább, mint bárkinél, meg lehet figyelni, hogy a benyomás miképpen száll a költőnek erre alkotott érzékeny leikébe s azt mint hozza működésbe. Benne a természet a külvilág iránt a legfogékonyabb emberek egyikét alkotta meg. Érzékenysége nemcsak tulünom, hanem egyszerűen bámulatos és éppen nem szorítkozik csak az ihlet vagy hangulat különös pillanataira, melyekben mindnyájan tudunk lyrailag érezni. Az ő finom lélekalkata csak ritkán és ritka dolgok iránt nem fogékony s a látszólag kis benyomás is azonnal az neki, mint a póknak a finom fonál, melyen egészen uj, ismeretlen érzelmi és képzelmi vonatkozásokra száll. Ezért egész szelleme változó, mozgékony, folytonos remegésben él s oly állandón szenvedélyes, hogy meg kell elégednünk, midőn e nagy belső hullámzásban néhány fődolgot meg tudunk világítani s főleg részletes kifejtést ne várjon senki. S majdnem mindig tanúsítja a nagy belső visszahatás, a csodálatos érzelem- társítás, hogy minő kis benyomás elég egy jó költeményhez, hogy nincs kicsiny tárgy, csak kicsiny költő. Különben is lyrailag nincs kis benyomás. Közönséges lélek, aki általában is a végtelenséggel szemben nem érzi magát állandón misteriumokkal és problémákkal környezve.

Midőn pl. a költő 1847. jun. 10-én Körös- Ladányou át utazik Pest felé Szalontáról, merő puszta vidéket lát; nincs ott virág vagy bokor, melyen fülemile-madár szólana; az este is felhős, fekete; a csillagoknak hire sincs. Ez a látszólag kis hatás elég neki, hogy Juliskája eszébe jusson; maga sem tudja hogyan, de eszébe jutott, talán éppen a nagy ellentétnél fogva, mely a sivár vidék, sötét este és az ő telt és fénylő lelki élete közt tátong. És mi történik?

Eszembe jutottál, édesem, stb.

Tehát a külső kép azonnal váratlanul belsővé, a külső hatás azonnal lyrai érzéssé változik, a szemléletből érzelmi tartalom száll fel, mint a virágból az illat.

Mert a természet megadta neki a tüzet és szenvedélyes érzéket minden iránt, ami létezik s megadta úgy az öröm, a boldogság, a mámor, az elragadtatás különböző fokú ittasságának képességét, mint egyszersmind a szenvedni tudás végzetes tulajdonát is, amiben olykor szinte sajátos gyönyört keresett és talált. Olvassuk csak erről az 1845-iki költemények közül a Búm és örömem cimüt, mely költői önjellemzésnek tökéletes. Ha busul, keble oroszlánbarlang, szive benne bárány, melyet éhes oroszlánok szaggatnak szét, isszák vérét, rágják csontját és sziják velőjét. Ha örül, keble édeni kert, szive benne rózsa.

Napsugarakkal, stb.

Az oly legapróbb benyomások, melyek a

legtöbb emberre nézve észrevétlen rohannak el, mint a fecske a patak felett, anélkül, hogy közönyükből felráznák vagy csak érdekelnék, vagy észrevéve is nyomban eltűnnek: neki mélyen benyomulnak leikébe, egész váratlan reakciót ébresztenek, ott hatni kezdenek, befurják magokat a lélek ama titkos műhelyéig, honnan az öröm, bánat, a sötétség és világosság árad; röviden az érzelmek tüzkatlanáig, mely a benyomások földolgozására adatott. Kortársai nem egyszer csodálták, hogy ez s az a futólagos benyomás miként hathatott rá annyira s nem egyszer kételkedtek érzelmei őszinteségében. Csak két példát említek futólag, egyik a Cipruslombok, másik bordalai esete. Alig beszélt Csapó Etel- kével néhányszor s mégis szenvedélyes szerelmi panaszdalokban és elégiákban siratta el, pajtásai tettek is rá szemtől-szemben észrevételeket. De hát ki bírja megmérni az érzelmek születésének misztériumát? Gyönge füle van annak, ki csak a menydörgést hallja meg. Ugyanígy sokan csodálkoznak, hogy Petőfi, ki oly kevéssé volt borivó, a mámoros lélek szivárványait oly pompásan festette. Igen, mert az ő érzékenysége, mint a kristályüveg, felfogta a lehelletet is, mely pl. a kövön meg sem látszik. A költő ösztönszerü eljárása vagy helyesebben a költői lélek teremtő működése sehol sem oly bonyolult, mint a lyra terén: itt a benyomás és érzelem, a benyomás és képzelem, a költői lélek összemüködése, a pillanatnyi hatás és maradandó visszahatás oly siirü szövetté, helyeseb-