Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

Juliska még fenn volt, mikor Jókai léptei az előszobában hallatszottak, magyar pillangós főkötőt varrt a lámpa fölé hajolva, csak a «leg- szeretettebb anya» aludt csendesen a másik szobában. (Petrovicsné épen látogatóban volt a dohány-utczai lakásban.) Petőfi átment Jókaihoz s felolvasta neki a még impurumban levő «talpra magyar»-t, mire az elragadtatva a nyakába esett. — Kár, hogy a rákosi ünnepélyből már nem lesz semmi. — Hogy-hogy? —■ riadt fel Petőfi. Jókai elbeszélte a legújabban történteket, hogy a népgyűlést már holnap megtartják az «Ellenzéki Kör»-ben. Petőfi dühös lett s né­mely források szerint el sem ment a másnap délutáni népgyűlósre, melyet pedig nagy ér­deklődés mellett csakugyan megnyitott Fényes Elek. A fellobogózott nagy terem zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel. Ott künn az ut- czán is hullámzott a sokaság, mely a Cziráky- ház környékét is elállta, úgy, hogy a kocsi- közlekedés megszűnt. A gyűlés zajos lelkesedéssel fogadta el a tizenkét pontot és a peticziót. Ekkor Vasvári állott fel, gyönyörű atléta-alak, a szépség, ifjú­ság minden varázsával, nemes büszkeséggel okolta meg indítványát, hogy a kérvényt egye­nest a királyhoz kell elvinni. Frenetikus tet­szés-zaj tört ki. Elfogadjuk, elfogadjuk, zúgták mindenünnen, csak egy ember rázta a fejét, — Klauzál. Vasvári első felszólalása, bátor hangja oly rokonszenvet csalt ki a szivekből iránta, a minőre alig van példa e napokból, mikor az óriások olyan szaporán termettek, mint a gombák az erdők harasztja közt. — A te karri éred meg van állapítva, paj­tás, — mondá a szónokhoz lépő Székely Jó­zsef, a kit oly nagy talentumnak tartottak ak­koriban, hogy a prognosztikonok szerint Kos­suth Lajost fogja elérni. Vasvári után Klauzál állott fel, kifejezvén, hogy a peticzió súlyát emelni kell, hogy az nem mint egy töredék, de mint az egész nem­

Next

/
Thumbnails
Contents