Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

nagy pincéjét is, melyet rózsás kedvben hagytak el. Különben — jegyzi meg Orlay — Petőfi nem volt oly borivó, mint bordalai mutatják; igen mértékletesen élt s midőn már maga tartott konyhát, akkor sem került asztalra bor, ha csak vendége nem volt.

A másik évben Petőfi nem folytathatta iskoláját Pápán, mert keresete nem akadt, szegény szüleinek nehéz keresményéből pedig átallt volna egy garast is elfogadni. Földobta sapkáját s a merre a sildje esett, arra indult. Fehérvárit akadt meg a Szabó József színtársulatánál, hol karácsonyig Borostyán név alatt játszott kis szerepeket. De mostoha sorsa lehetett, mert kérésére pápai barátai segíték tiz forinttal. A társasággal aztán Kecskemétre ment, útközben meglátogatva Yörösmartyt, kinek mint Pö- nögei kis Pál (mely egyik álneve volt) mutatá be magát; de fölfedte magát, midőn Vörösmarty dicsérettel szólt a Petőfi név alatt megjelent művekről. Bajza is szívesen fogadta. Ekkor már több költeménye jelent meg, de szinésztársai (»asini ad lyram«,mint ő mondá,) nem akarták elhinni, hogy azokat ő irta. Kecskeméten is nyomorban élt, csupán az ott tanuló Jókai és Ács Károly barátságában lelve vigaszt. Újévkor, mint szinlapkihordó, egy versét kinyomatva akará szétadogatni s mivel a cenzor szigorú volt, Ács Károly ajánlatára a »Disznótorban« cimű tréfás versét választá ki; de a censor (Sembera Calosantius piárista) dehogy engedte meg oly botrány kinyoma- tását, melyben az ég gömböcnek, az emberek pedig tölteléknek voltak nevezve. Ekkép csak leírva lehetett azt kihordania. Ács Károly néha ruhát is adott neki a színpadra. Előadás után egy ily nagy kabátot szépen összehajtott s a hóna alá csapta. »Hát mért. nem öjltöd fel, hiszen nagyon hideg van!« — mondá neki Ács. — »De már azt nem teszem, — feleié, — elég ha a színpadon nyövöm.« Márciusig (1848.) volt Kecskeméten s megunva a sanyargást, meddő törekvést és a színészeket, ment Pestre s onnan rongyosan Pápára, hol csodálkozó örömmel fogadták barátai. Ekkor irta »Barátimhoz« cimű költeményét. Iskolába nem kívánt többé járni, Domanovszkv Endre barátjánál lakott, májusban pedig Pozsonyba ment színésznek, de Fekete színigazgató nem vette be s »Országgyűlési tudósítások« másolásával kereste kenyerét. Panaszkodó levelet irt ekkor Bajzának.