Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

igyekezett megismerkedni a tagokkal, de civódni látván őket, kiábrándult. Ekkor irta »Szin és való« cimü költeményét. Egyszer majd megvakult, napfogyatkozáskor erősen nézvén a napba. Máskor meg a malom alatt majd a Tapolcába fúlt s egy merész társa (jó úszó) mentette ki. Tanév végén két arany jutalmat nyert a »Szin és való« balladáért, dicséretet egy másikért s két lyrai dalért, »Az álmos botok«-at pedig lobogós ingben, fütyköst forgatva, oly jól szavalta, hogy a jelenvoitgr. Esterházy Pál egy arany jutalmat adott neki. Orlay is nyert »A hontalanok« cimü heszélyért három aranyat; elhatározta tehát, hogy egy aranyat közösen elvernek a Trom zsidó kocsmájában, ahol barátaikkal ugyancsak jól mulattak.

Útnak indultak aztán, elébb három napot töltve Jókainál Komáromban, Pestre s onnan Dunavecsére mentek a Petőfi szüleihez, kik örömmel fogadták a jó útra tért fiúkat. »Van-e a világon az én anyámnál jobb anya?« — ez a kérdés volt az első, midőn Orlay- val magában maradt. A két tisztes öreg azonban ekkor szűkölködve élt s csak nehány bútor darab mutatta elébbi jobb sorsukat. Bérben laktak s kocsmájuk volt, melyben csak gyéren fordult meg vendég. Arra az öreg kocsmáros is adott valamit, hogy fia jutalmakat nyert s egy verse jelent meg a legjobb újságban. Buzdítá is, hogy csak tanuljon tovább, még híres ember válhatik belőle! Sándor megkínálta szüleit még meglevő két aranyával, de nem bírhatta őket rá, hogy elfogadják.

Egy hét múltán az ifjak indultak Pestre, hol Petőfi a zsibárusnál vett egy sárgagombos zöldfrakot s magastetejü fehér kalapot s egész gavallér külsőt nyert; másnap indultak Mező-Berénybe, az Orlay szüleihez, a hol egy színtársulatnál föl is léptek a kocsmában. Petőfi játszotta a »Peleskei nótárius« Baczur Gazsiját s szavalta Vörösmarty »Az úri hölgyhöz« című költeményét, midőn a hölgykoszorú egy tót kalaposnéból állt. Megnézték a báró Wenckheimék