Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

A pápai diákéletet élénken festi Orlay. Egyszer a fekete táblán krétával fel volt Írva a Petőfi neve is. »Ugyan mért idézhetik önt?« — kérdé tőle egy tanuló. »Mert a köpenyemnek nincs bélése«, — feleié. Az apró pénzzel kifizetett tanuló elterjeszté, hogy milyen bolond az a baka, azt hiszi, azért idézik, mert a köpenyének nincs bélése. Felvilágosíták aztán, hogy ez csak képes beszéd a bakától, a kinek több esze van, mint neki s a »bélés« pénzt jelent — bizonyosan valami tartozásért idézik.

Az »Athenaeum«-ban megjelenvén »A borozó« cimű költeménye, a diákok azontúl csodálkozva nézték. Petőfi legbensőbb vonzalmat érzett Jókai és Bárány G. iránt. Mind a kettő beszélyeket irt s az önképző kör közvéleménye jobban becsülte a Bárányéit. Petőfi mind a kettőnek fényes jövőt Ígért. Bárányt derűit, elmés természete miatt, Jókait szelíd, hajlékony, ragaszkodó volta miatt szerette. Kerkápoly Károly eszes, de száraz volt, a ki Petőfit nem melegíté. A vitákban rendesen Kerkápoly volt a győztes. Egyszer Orlay gúnyosan (mert akkor még csak Bécsben volt miniszter,) azt mondta neki: »Még miniszter lesz belőled!« »Miértne?« — válaszolta Kerkápoly. Benső barátja volt Petőfinek Kozma Sándor is, (a mai kir. főügyész,) nyílt jellemű, lovagias, minden nemesért hevűlő ifjú, ki szinbirálatokat irt a >Regélő«-be s Petőfi általa küldötte föl Garayhoz három költeményét, de a ki ezeket nem adta ki.

Tanulónak Petőfi középszerű volt (kivált a számtant nem szerette,) de annál szorgalmasabban szerzé az olyan ismereteket, melyek lelkét betöltők ; sok könyvet olvasott, főleg történetírókat és költőket; németül már jól tudott s kedvet kapott franciáúl is megtanulni. A színészet vágya any- nyira benne volt, hogy midőn egyszer ötödmagával bezáratá a tanár, »Öt jó madár« cimű darabot rögtönzött, szinlapját fölirta a falra s eljátszották.

Egy jó színtársulat időzött akkor Pápán s Petőfi