Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

Orlay Petőfiről.

(L.) Említettük, hogy Gyulai Pál a Kis- faludy-Társaság szerdai ülésén Orlay Petrich ■Soma Petőfiről irt emlék jegyzeteinek második részét mutatta be. Az első rész addig terjedt, mig Petőfi kiszabadult a katonaságból. E második rész három évet (1841—1844) foglal magában, katonaságtól való elbocsáttatá- sától az első kötet költemény megjelenéséig, mely három év sok bolyongást, nélkülözést s főleg a költő szinészeti törekvéseit foglalja magában. A harmadik lesz a fényrész, az ünnepeltetés, a jobb lét, a megnősűlés és forradalom rövid, de ragyogó időszaka. Most még csak azt hallottuk, hogy e nagy lyrikus mennyit hányódott, vetődött, szenvedi, mit sem vesztve el azért szive és szellemének kincseiből.

Pápáról 1841 tavaszán eltávozva, színész kívánt lenni, de atyja ezt ellenzé; azt akarta, hogy mészáros legyen, mint ő volt; anyja pedig az iskola folytatására unszolta. Petőfi azonban Ozorán (Tolnában) színészekre akadt s játszott velők három hónapig; de a társaság megbukott s ő megutálta azt a csőcseléket, melyet társaiban megismert. Ment vissza Pápára, hol Tarczy Lajos tanár beszerezte őt tanítónak a Horváth István ügyvéd kis lánya mellé s volt jó élelme s egy kis havi pénze is, mig a kis lány meg nem halt. Petőfi, kit jó barátai ekkor csak »bakát-nak neveztek, de- rűltebb lett, az önképző körben munkás tag volt, verseket irt, eredetiséggel szavalt, de némi visszatetszést szült, midőn a »Szózat«-ot egyszer tótos kiejtéssel, éhes tót diákot ábrázolva, szavalta el. Az az állítás — jegyzi meg Orlay — hogy Petőfi beszédén fiatal korában tótos dialektus lett volna észrevehető, nem áll; ő a legtősgyökeresb magyar kiejtéssel beszélt, atyja is keményen hangoztatta a magyart s csak aDyja beszédében volt megismerhető az aszódi tót akcentus.