Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
MAGYARORSZÁG BUDAPEST. 1908, MÁRCZIUS 15. VASÁRNAP XV. ÉVFOLYAM 66, SZÁM. Előfizetési ári negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz-körut 19 sz Hirdetések milliméter számítással díjszabás szerint. Izgalmas kérdés. Budapest, .márczius 14. Állapítsuk meg még egyszer azt a dilemmát, amelybe a függetlenségi párt a katonatiszti fizetés-emelés kérdésével szemben jutott. Nem lesz talán kárba- veszett munka, mert meglehet, hogy ezen az alapon tiszta képet nyerünk az egész katonai kérdésről, amely most és évek óta közéletünk legfontosabb és legizgatóbb kérdése. Mindenekelőtt konstatáljuk, hogy a fizetésemelés kérdését a dolog előzményei tették izgatóvá és veszedelmessé. Az előmények ezek: A hadügyminiszter, habár a maga részéről forrón óhajtotta a tisztek fizetésének emelését, a szükséges fedezetet nem vette be az 1908 ik évi költség- vetésbe és nem terjesztette a dele- gácziók elé. Ennélfogva a magyar de- legáczió, mely a törvény értelmében csak a kormányzati előterjesztések fölött köteles dönteni, és amely nem lehetett hadsereg-pártolóbb a hadügyminiszternél, a kérdés érdemleges tárgyalásába bele sem bocsátkozott. Ezt a körülményt azok az osztrák politikai pártok, melyek áthatva lévén a magyar gyűlölettől, nem a Magyar- országgal való béké3 egyetértésre, hanem a mindenáron való harczra törekszenek, lelkismeretlenül kizsákmányolták a maguk czéljaira. Czéljuk volt : a Márczius Idusán. Irta : Dávodl Bakó Á d ä ni, Már zeng megint a víg pacsirtászó, S zöidelni kezd a völgy, sik, hegy, halom. Isten hozott gyönyörbe ringató, Madárdalos, mosolygó hónapom ! Csak űzd tovább te a havas tolet S virágaiddal hints mindent tele 1 Isten hozott, szívből köszöntelek, Szép márczius, szivem szerelmese! Mint egykor a megtestesült Igét, Ki lenn a Golgotán kiszenvedett: A hóhérok hiába őrizték Magyar szabadság, szent holttestedet! Feltámadni te is, te nagy Halott, Felpirkndt rád is husvét reggele: Kriptádról eldobá a kőlapot Kossuth Lajos villámló szelleme! . . . Óh Márczius, én szép szerelmesem 1 Ma add nekem legszebb virágaid ! Virágtól illatossá hadd tegyem Kossuth apánknak síri álmait! Leszaggatom ma minden lombodat Te gyöngyvirágos rét, erdő, mező, Suhogja be a honvédcsontokat, A Hősöket mind lomb- s virágeső! De haj ! Petőfi, népem dalnoka, Hová vigyem babéromat neked ? Óh dobj egy fényes üstököst oda, Ahol kiolták ifjú éltedet! eai ■ im'« ' ■■ ' ■■ ........ ■ 1 ------------------- ' m agyar nemzetet éles ellentétbe hozni az udvarral, a hadvezetőséggel és a hadsereggel. E czél elérésére hozták meg azokat a határozatokat az osztrák delegáczióban, amelyek után a tiszti fizetésemelés megszavazása Magyarországra nézve erkölcsi lealázást jelentene, mert* olyan sziliben tüntetné föl a magyar parlamentet és delegácziót, mintha nem jószántából, nem a szükséglet fölismeréséből, nem a katonatisztek sorsának javításának czéljából, hanem osztrák parancsra, osztrák kényszerítésre szavazná meg a fizetésemelést, — melyet azért, hogy még nehezebb, még bonyolultabb legyen a dolog — az osztrákok siettek megtoldani a legénységi zeoldjavitással is. A magyar delegáczió függetlenségi tagjai megpróbálták elhárítani ezt a perfid osztrák sakkhuzást. Koncziliáns, előzékeny hangú beszédeikkel próbálták megértetni úgy a hadvezetőséggel, mint a legmagasabb katonai körökkel, hogy a katonai kérdések rendezése, az osztrák ármánykodások mellőzésével, méltányos föltételek mellett magyar részről nem ütközik legyőzhetetlen nehézségekbe. Nem sikerült. Az udvar nem a magyar, hanem az osztrák taktika segítségére sietelt. Engedte magát megcsalatni a külső látszat által és nem vette észre, hogy úgy a tiszti fizetésrendezés, mint az ennél sokkal fontosabb egyéb katonai kérdések rendezése csak azon az utón lehetséges, amelyet a magyar delegáczió jelölt meg és S kqitté varázslóm elrejtett helyed, Hogy fészket rakjon benn a csalogány S most ő csattogjon bűvös dalt neked, Amit te abbanhagytál oly korán 1 . . . Remény, aranyharangod meghúzom, Kong-bong jövőnk ködébe kedvesen! Hadd halljam hangodat ez Iduson, Mig áldva hint virágesőt kezem. Óh zengd : megölhetik a szent jogot, Jön uj Idus, uj husvét reggele : Kriptáját százszor is lerombolod, Kossuth örökké élő szelleme 1 . . . Visszatérő halottak. A múlt emlékeiből.) I. ni: Tárad! Antal. Nem hazajáró lelkekről leszen itt szó, hanem igazi hazajáró holtakról, akik félszáz éves sírjukat elhagyva, egyszer-egyszer megindultak, s az elemek rettenetes elejétől vitetve, visszatértek a napvilágra. Vízakna honvédéből van szó. Azokkal történt meg a csoda, hogy az ég megnyílt csatornái megtöltvén a nagy mélységű sós barlang-tavat, egy egész halottsereg megindult a hullámokkal és kijött a napvilágra, ahonnan az örök éjszakába űzte őket az osztrák szurony és golyó. Február negyedikén volt. Bem apó Vízakna mellett állott Zsürmai ővnegygyal és alvezérelvei, mikor Puchner tábornok orosz segedelemmel erősödve merte megkoczkáztatni a rohanem azon, amelyre az elvakult magyar- gyűlölet az osztrák delegácziót vezette. Ilyen előzmények után jött létre a mostani kritikus helyzet, amelyben egyrészről a közös miniszterek elkötelezték magukat az osztrákokkal szemben, hogy a tiszti fizetésemelés és legénységi zsoldjavitás kérdését már a legközelebbi delegácziót elé viszik és hogy a delegácziók már májusban okvetlenül összeülnek, másrészről pedig a magyar delegáczió és parlament, főként pedig a függetlenségi párt részére erkölcsileg szinte lehetetlenné van téve az, hogy a közös miniszterek ezen előterjesztéseit megszavazzák. Csak a vak nem látja, hogy ez az ellentétekkel teljes helyzet a válság magvait hordja magában. Most jön azután a dilemma. Mit tegyen a függetlenségi párt? Megszavazza, vagy elutasítsa a fizetésemelést? Az újságok Andrássy Gyula gróf szájába adnak egy harmadik megoldási módot. Azt, hogy a függetlenségi párt, mely a delegáczióban kisebbségben van, tűrje azt, hogy a 67-es többség ott őt leszavazza. Csakhogy a delegáczióban megállapított tételek a parlamentben kerülnek végleges döntés alá és igy, ha a függetlenségi párt a delegáczióban ellene szavaz a tiszti fizetésemelésnek, akkor a parlamentben is ellene, kell szavaznia. Mert az már a politikai erkölcstelenségnek a netovábbja volna, hogy azt a költséget, melynek a függetlenmot. Zsurmai hatalmasan ellenállt s két ízben verte vissza a támadó ellenséget. Bem, látva a futó orosz szárnyat (az ellenség jobb szárnyát). elragadtatta magát liarczi heve által, és üldözőbe vette a száladókat-. Puchner tán szándékosan akarta ezt s igy kicsalta a magyar csapatokat kitűnő tábori állásukból. Az ágyukat Bem előre kommandirozta — azok nélkül ő nem operált — kivontatták a sánezok mögül s Bem tüzárt zúdított a futók után. De csak a jobb szárny húzódott vissza, a czentrum s a balszárny állott s Puchner nagy- hamar észrevette, hogy az egész magyar tábor mekkora. Zsurmai maga is iparkodott meggyőzni a hős lengyelt, hogy tartsák magukat fedve, az alvezérek is persvadeáltak, de nem ismerte Bemet az, aki art hiszi, hogy tervétől el engedi magát téríttetni. Hajrá, csak azért is! Mennydörgött az ágyú, sirva repült a golyó, utczát szántott a visszahúzódó sereg egy része között, de Puchner elébük került, megállította őket s hulló bombák tüzében a dombon visszafordította az egyik szárnyat, annak legalább is a legbátrabb részét. A Bem mögött szemlélődő honvédtiszt&k sorában ott áll Petőfi, akire Bem úgy vigyázott, mint a szemevilágára, s ha csak egy lépéssel előbbre lépett, mint azt a tábornok jónak látta, már hátraszólt neki: , — Hüten Sie sich... So ein Kopf ist nicht für die Russen. T ] i Amint Puchner tisztába jött a helyzettel S látta a demaszkirozott honvéd hadat, megfordította a taktikát. Futóból támadó lett, s a recsegő trombiták megmozdították az egész tLapunfc mai száma 40 oldaJ•; B Előfi Egye j A dilei a ki szer vess ezer égés ével légi: M fizet mén mes i A szél nek nem veté gács legá csali lőtt hete nisz lásá i É polii a na orsz nem szer ták M S; Isi Mi Cs S , Isi S2 M Ki A M F( Ft K; Ki Ól M Vi Ki
