Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

— Petőfi halálának évfordulója. Ma ötven- kilencz éve, hogy Petőfi Sándor a fehéregyházi síkon elesett. Az orosz fegyverek örökre elnémították a költőt, aki izzó magyar temperamentumával és íékezhetetlen lángelméjével már eleve ezerszer annyit vetett el a magyar földben, mint amennyit azon a szomorú mezőn learathattak. Az orosz segélycsapatok későre érkeztek. Petőfi akkor már teljesítette isteni misz- szióját s éppen úgy nem temethették őt el halálával, mint ahogyan a magyar nemzetet sem hántolhatták el az adott seb után. Amint Petőfi Sándor halála egy uj, örök élet dátuma, úgy az a fehéregyházi seb is egy erősebb, markánsabb nemzeti élet kezdetét jelenti. Soha senki erősebben nem forrt össze hazájával, mint Petőfi. A halálos döfés, mely a nemzetet érte, kioltotta a legszebb életek egyikét s egyúttal a legcsodá- sabb feltámadásra adott alkalmat, melyet a világok történelme és irodalma felmutathat.

Kevesen haltak meg úgy hazájukért és kevesen éltek úgy az emberekért, mint Petőfi. Ehhez kevés az az ötvenkilencz esztendő, hogy eleget hangoztattunk volna. Az a Petőfi, aki ott esett el a harczmezőn, a mienk volt, mienk a szivével, vérével, úgy, ahogy az övé vagyunk mi is a szivünkkel, vérünkkel mindörökre! Áz a Petőfi azonban, akit a zseni jogánál fogva, nem foglalhatunk le egészen magunknak, aki az egész világé, arról ma, cftvenkilencz évvel későbben sem tudunk többet és szebbet mondani, mint elmondta ő maga, nekünk s a föld minden gyermekének. Mára, holnapra és mindörökre.