Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

Ezek az első rendű zsenik voltak az ő magyarázatainak legfőbb tárgyai. Hogy miért, azt is megokolta. Az első-, másod- és harmadrangú zsenik szférája terjedelemben fordított arányú. Leguni- verzálisabb az elsőrangúé, s legkevésbé az, szinte lokális, a harmadrangúé. Az első szféra, a szép szférája magában foglalja az igazat is, meg a jót is. Az igazé csak a jót. Tehát ne keressük e szent- háromságot kiilön-külön, hanem ott; a hol harmóniába olvadva mindegyik megtalálható ; a szép szférájában, az elsőrangú zsenik, a vateszek szférájában. Ez a szféra mindig kielégíti az embert. A vateszek; a mintaemberek. Az évezredek szük- markuan bánnak a vateszekkel, azért becsüljük meg, olvassuk, tanuljuk az ő müveiket. Müveik a, mi.szent-írásunk legyenek, a - mint .a;.biblia; - is vateszek; müveinek gyűjteménye. Talán a Petőfink,. Gpethók, . Shakespeareék - munkája; is ily,-, biblia lesz ezer meg ezer.év múlva. Az ily .vateszek müveiből merítsünk életszabályt, is, innen merítsük a morált, mert a vateaz morális szempontból is a legmagasabb fokon áh. Aztán .sorra került a lángelmék : Petőfi, Goethe, Shakespeare életfelfogása, filozófiája. Mert hisz mindenik elsőrangú filozófus is, habár felépített rendszere nincsen. Sorra került a zseni boszuja a nyárs.polgáron. Mennyire magasak, mennyire nem közönségesek, mennyire fenségesek a lángelmék még boszujokban is. S ilyenkor nagy emlékezőtehetségével számtalan epizódot hordott fel a Zsenik életéből. Az élet legközönségesebb. eseményeire is tudott idézetet a lángelmék müveiből. .Nagy hatással volt hallgatóinak erkölcsi érzékére is-. Ha volt köztük »világfájdalmár« .(az ő szava), az bizonyára hamarosan megtért az ■ ő magas, lángelmék iskolájába járt filozófiájának hatása alatt. A »világfájdalmár«-ok számára ked- vencz idézete volt Petőfinek e két strófája : j »Elkérték kebletekből a szivet S aztán széttépték azt az emberek ?

Nem ! A világnak ti nem adtatok Szivet soha, mert nincsen szivetek.

Nincs szivetek, nincsen, csak zsebetek És gyomrotok van, s mert ez nincs tele,

Azért rút a világ előttetek,

Azért keltek ki rútul ellene.«

Petőfiben, is, Goethében is a filozófust kereste, tanulmányozta s mutatta' be legnagyobb lelkesedéssel. Kollégiumai között mindig ott szerepelt a Goethe Faustja. Ez volt az ő kimeríthetetlen kincsesbányája, melynek talán ő volt a legfárad- hatatlanabb bányásza.

A zajtalan munkásság volt eleme ennek a magányba vonult filozófusnak. A professzori katedrán érezte jól magát, tanítványai körében melegedett