Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

Petőfi.

Hogy mi történt ötvenkilenc esztendeje 1849 julin3 81-ón Petőfi Sán- dorral a fehóregyházi síkon, pontosan és apróra még ma sem tudjak. Belekerült az oroszokkal való ütközet forgatagába. Nyomát vér mosta el, megölt testét elnyelte a közös temető gyászos homálya.

Annál világosabban ragyog föl az a nagy igazság, amelyet vére hallásával megpecsételt. A világszabadság eszméjét hirdette, azért való óriási csatában kivání elesni a diadal öröm- csapongása és rivalgása között és — meghalt nemzete szabadságharcában. Lelkét egyetemes eszmék hevítették, de szivének legmélyébe hazájának gondolatát zárta. Meg kívánt dönteni minden zsarnokságot, de legelőször nemzetének politikai bilincseit akarta összezúzni. Fájt látnia, hogy népek senyvednek rabszolgaságban,] de elő- Bzör a tulajdon honfitársait kívánta ott látni a szabadság verőlényében. Elzokogta a tehetetlen iszonyú szenvedését minden idők apostolai helyett, de legelőször egy igénytelen magyar mártír kiszabadítására vezette a népet. A szerelem édes dalait, a leglágyabb emberajkkal, minden volt és leendő szívnek énekelte, majd mikor ajaka érccé vált, csatára hivó harsogása az egész világnak szólt, de először mégis a magyar honvéd lelkét akarta megrázni vele. Az aténi Türtajosz elment a spártai görögök csatadalnokának. Byron idegen nép szabadságáért kötött kardot; Petőfi Sándor elesett a tulajdon hazájáért.