Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

Pedig nem vak szenvedelem ragadta a csaták piacára. Éles öntudattal cselekedett. Özön gúnyt tűrt bákén, a mely — nem hinnők, ha csak hire maradt volna fönt — férfiasságát csúfolta ki. Harsogod a csaták énekét ? Halálra tanitod az embereket? Eredj és mutass példát. Halj meg először magad. Igen, az alvilági származást semmi magasztos idő nem isteníti. Terzitész akkor is öltögette nyelvét, amikor Akhilleusz, Patroklosz halálát megbosz- szulandó, Haktorral szállt végzetes ütközetbe. És Petőfi tűrte a gúny nyilait, mig más, nagyobb hivatása volt, mig egyáltalában lehetett e ha zában más hivatás. De mikor már mindenki csak férfiszámba ment : odaálit a küzdők közé és elesett a hazájáért. Ezzel megfosztotta a magyar nemzeti életet legtüadöklőbb csillagától, de cserébe adott érte egy rendkívüli értéket: megpecsételte azt az értelmezést, amely a magyar ember lelkében él a világszabadságról és a hazaszeretetről. \

Gyűlölet minden elnyomó ellen, de szeretet minden uép iránt, elsősorban saját nemzetünk iránt: ez a magyar szabadsággondolat. Ezt igazolta Petőfii Sándor, a világszabadság dalnoka.

Sírja mélyéből kiragyog az igazság : a világszabadság csak a nemzetek szabadságán épülhet föl. A A közszabadság alapja az egyéni jog. A társadalmi becsület az egyéni ba- csületárzésen nyugszik. A szabadság gondolata torz és nyomom szeretet nélkül.