Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

Szeptember első napjaiban egy este éppen vacsoránál ült Teleki Sándor titkárával, Haray- val, midőn egyszer csak betoppant Petőfi. Nem várták, mert rendesen tudatni szokta jövetelét s igy annál kedvesebb volt a meglepetés. Letilt az asztalhoz, de csak úgy félvillára evett s nagyon szótalan volt. Szokatlan komolyságáról mindjárt észrevette Teleki, hogy valami nyomja a szivét. Vacsora után fólrehivja a házigazdát s azt mondja neki :

— Beszédem van veled négyszemközt.

Teleki bevezette a szomszéd szobába.

— Druszám, — kezdé Petőfi — nagy kérésem van hozzád.

— Ki vele, állunk elébe.

— Szeretném a mézesheteket nálad Költőn tölteni.

— Hát ki mondja, hogy ne töltsd ?

— De ez nem elég. Eredj el te is hazulról. Egyedül akarok lenni; ne lássa senki boldogságomat.

— Lehet ‘ úgyis szüléimhez szándékozom menni, nagy örömet szerzesz nekik, hogy el- küldesz. Mikor menjek ?

— Majd megírom a napját; de hát még ez sem elég. Küldj el mindenkit a háztól!

— Az istállókból is ?-v Nem, csak a háztól.

— Szívesen ; a szakács marad a feleségével, menyasszony nélkül nem hagyom felesé! gedet s ennetek is csak kell, mert turbékolásból ! nem éltek meg.

— Köszönöm !

Pár nap alatt üres volt a koltói ház, csak a szakács és szakácsnő várták a Petőfi-párt.

Október 14 iki kelettel azt Írja a költő Kerényi Frigyesnek:

,-------néhány nap múlva indulunk Pest

fe

lé, itt hagytuk Koltót, az örökké kedves emlékű Koltót, hol oly édes heteket tölténk, amilyen boldogságot halandó álmodni és elbírni csak képes . . .“

*

Petőfi és Jókai egyik közös barátja feleségének fia született, kinek keresztapául meghívták a két poétát.

A keresztelő napján meg is jelentek a megszaporodott családnál s elmentek a gyerekkel, meg a bábával a templomba.

A keresztelő pap odaszólitotta őket a keresztelő medencéhez. Csak akkor szeppent meg , Petőfi, mikor azt mondták neki, hogy vegye