Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
Petőfi mint képviselőjelölt, mint fiatal férj, mint honatya. Tegnap volt ötvenkilencedik évfordulója annak, hogy Petőfi Sándor elesett a segesvári csatasikon. Ebből az alkalomból a Petőfi- könyvtár egy csomó adomát tett közzé, mely mind a nagy poétára vonatkozik. Ezekből közlünk itt néhányat. Az 1848-iki követválasztást megelőző napok egyikén lement Petőfi Kunszentmiklósra feleségével s hajdani iskolatársához, Bankos Károlyhoz szállott, aki ebédet adott tiszteletükre. A társalgás természetesen a választásról folyt. Akkor látszott kissé felvidulni, mikor felesége hozzá hajolva, csókot lehelt halvány arcára s odasugta, de úgy, hogy mindnyájam meghallhatták : — Sándor, megbukunk! — Biz az meglehet, — mondá Petőfi — de ha elvesztem is a követséget, megmaradsz te, én imádságom ! A különféle tervezgetések közt valaki azt inditványozta, hogy jó volna, ha Petőfi leutaznék Szabadszállásra s ott a néphez beszédet intézne. — Én is gondoltam már erre, — válaszolt Petőfi, — beszéltünk is róla Bankos barátommal, de ő ellenzi. Azt mondja, hogy a szabad- szállásiak rendkívül ingerültek, még valami bolondot csinálnak. Pedig szeretném megmagyarázni nekik, mit kell érteni a fatális „fejsze“ alatt. Petőfi tudniillik proklamációt intézett választóihoz s abban egy helyen azt mondja, hogy a haza fáján sok haszontalan, káros hajtás van, ö, — t. i. Petőfi — lesz a fejsze, mely azokat levagdalja. Erre felfortyantak a szabadszállásiak : — Tuskóknak tart bennünket ? Hát csak jöjjön ide az a fejsze, majd vasvillával fogadjuk. Erre a fejszére célzott Petőfi.
