Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
— Petőfi Sándor tanulókoráből. Némedy István a Debreczen czimü újságban a következő érdekes apró' Ságot mondja el Petőfi aszódi tanuló korából: Sokat, nagyon sokat Írtak már a lapokban Petőfi Sándorról: tanulókorából, életéről és haláláról. Magam is közöltem már, a mit tudtam és a mit tudok részint magam tudásából, részint testvéreimtől megtudva, hallva, különösen az aszódi tanuló korából. Kevesen vagyunk már Aszódon élők, a kik vissza tudnak emlékezni Petőfire, mint aszódi gimnáziumi tanulóra. En azok közé tartozom még, a kik Petőfit személyesen is ismerték, mert testvéreimmel együtt járt iskolába Aszódon ; aztán nemcsak erről ismeretes előttem, hanem azt is tudom, hogy boldogult atyám házában lakott hosszabb évekig Petőfi atyja,»mindaddig, a mig Aszódról Kiskörösre el nem költözött. Miután pedig atyám szabó volt, még azok a számlák is kezemben vannak, a melyek alapján az öreg Petrovich fiai, Sándor és István részére készített ruhák árát kiegyenlítette. Tehát az, a mit most akarok közleni Petőfiről aszódi gimnáziumi tanuló korából, szinte úgy történt, a mint leirom, hadd tanulja meg a nagy közönség, miként született meg a sSzeget szeggel* czimü nagyon ismeretes költemény. Az 1838-ik évben szeptember hónap közepén szép meleg napok jártak. Tehát a téli gyümölcsfákon a körték, az almák rajta voltak. Miután az idő kedvezett, Neumann Frigyesnek szomszédja Gráner János a téli gyümölcsöket le nem szedte a fákról. Petőfink pedig, ki Neuman Frigyesnél volt ellátásban mint tanuló diák, jól tudta és látta, hogy szomszédja, Gráner János kertjében a sok és szép téli alma még mindig a fákon van. így egy gondolata támadt Petrovichnak, csupa diáktempóból, pajkos kedvből, hogy jó lenne azokat megdézsmálni. Összebeszélt hát tanulótársaival, Némedy Istvánnal, Prém Lajossal, hogy megdézsmálják a gyümölcsfákat. Meg is történt tervük szerint. Egy szép holdvilágos estén átugrottak mind a hárman a palánkon Gráner János szomszéd kertjébe és jól megrakták zsebüket körtével és almával. Mikor tele rakva zsebeiket gyümölcscsel, át akartak ugrani a palánkon, de Gráner bácsi meglátta őket; nyomban utánuk iramodott, de csak Petrovichot érte utói és bizony magyarosan elnadrágolta. A másik két társa szerencsésen elszaladt.
