Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

Ezek után nem volt elég, hogy Petrovich kikapott és két társa megszökött a veréstől, de következett más baja is. Gráner szomszéd másnap reggel elment Koren István akkori aszódi gimnáziumi professzorhoz s elmondd, hogy előtte való estén Petrovich Sándor, Né medy István és Prém Lajös mit cselekedtek gyümölcsös kertjében.

Midőn Gráner János elmondotta, hogy mit tettek, Koren professzor azonnal magához hivatta a bűnös diákokat vallatásra. Természetes, hogy nem tagadtak el, a mi történt. Ezután következett a másik büntetés A büntetés pedig abban állott, hogy minden diáknak félóráig kemény pádon kellett térdepelni.

Petrovich Sándor fölkelt és azt mondta: «Professzor ur kérem, inkább tiz formulát fogok írni, semhogy térdepeljek.» «Jól van irj!» mondotta Koren professzor.

Mikor mind a hárman kiáltották büntetésüket, Koren István professzor magához szólította Petőfit, még akkor Petrovich Sándort és azt mondotta neki: «Hogy mersz te mint legnagyobb és legöregebb ilyent tenni ? hát nem tudod te, hogy ki ós mi vagy te?» «Igen tudom professzor ur, hogy most csak deák vagyok, de még lehetek valaki és valami is!» feleié Petőfi. — «Épen azért ezt többet ne cselekedő, valamint a többinek sem szabad ily dolgot tenni.» «Nem professzor ur, nem teszem többé soha» — válaszolta Petrovich.

És ezzel vége lett a dolognak.

így született a «Jaj a hátam, jaj a hátam oda van> kezdetű vers.