Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

Ez alkalommal látták nála neje arcképét, melyet mindig magá/al hordozott. Sokat beszélt övéiről és különösen Zoltán fiáról, kit a rajongásig szeretett.

— Majd a nyáron elhozom őket is — mondotta — tudniillik, ha terveim sikerülnek.

Tordán, március 30-án irta Az erdélyi hadsereg cimü költeményét.

*

A költő el is ment családjával Tordára, de akkor, mikor a sors már csak néhány napot szánt neki az életből. Julius 20-án érkezett Tordára feleségével és fiával.

Késő este mind ágyban voltunk — Írja Váradyné — midőn kocsizörgést és a hosszú folyosón lépteket hallottunk. Az ajtó zárva volt, valaki zörgetett és egy ismert hang atyám nevét kiáltotta.

— Ez Petőfi Sándor! mondotta atyám s magára rántva hálókabátját és a szemben jövő cseléddel ajtót nyittatva, vendégei elé sietett.

Ok voltak: Petőfi-esalád.

Én csak reggel láthattam őket, a kis, hét hónapos Zoltánt, gömbölyű karjaival, Juliska nénit, a mint mi Petőimét neveztük s a már ismert és bálványozott Sándor bácsit. ,

Másnap reggel még egy idegen vendég érkezett hozzánk. De ugyan ki sejtette volna e körszakállas, kék atilláé emberben a kor legjelesebb tragikusát: Egressy Gábort?

Emlékezem, mint versenyeztek Petőfivel a toll- labda játékban, hogy. melyik fogja ki többször egymásután a felhajtott labdát ? A győztes Petőfi lett, mert inig Egressy tízszer, addig Petőfi tizennyolcszor találta.

Kirándultak a tordai hasadéfeba is, miről atyám a későbbi években is sokat beszélt. Itt Petőfi, mikor a szikla-uton nélkülözhetetlen, fűzfából hevenyészett botot kezébe vette, igy szólt:

— Úgy sem érintkeztem idáig fűzfával soha.

Valami csekély véleménykülönbség is merült

föl közte és neje közt itt. A ki ismeri szülőföldem természeti ritkaságát, a tordai hasadékot, az tudhatja, mily nehéz néhol az átkelés a sziklauton a túlsó, partra. Petó'fiué minden áron át akart menni a vizen, a hol a hidat néhány kődarab helyettesitette, melyek jó távol voltak egymástól.

Egressy, a ki lovagjául szegődött, támogatta őt óhajtásában. Petőfi, látva, hogy az átkelés némi veszedelemmel is járhat, igy szólt nejéhez:

— Juliska, megharagszom, ha átmégysz.