Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
HI. HI. levele Tall. Z.-lioz. Hányszor hallottam már hogy ez „így“ tovább nem maradhat, s lám mégis igy maradhatott; ámbár az újságok mindig biztatnak, hogy „ez“ meg „amaz“ de én nem adok többé semmit se arra a sok „ezt mondják — azt mondják“-ra, mert már bele untam és belevénültem a hosszú várakozásba. Tiszta szivemből óhajtanék már valami változást látni, akár jóra akár roszra, hogy a gseftek egy kissé jobban mennének, de már öreg vagyok, nem győzök várni, elmegyek máshova, messze földre, elmegyek — Maroc- coba! teringette!!! — Ott van ám csak a jó élet! — azt hallottam, hogy ott olyan meleg van, hogy az embernek ruha se kell. Persze ott az ember egészen feketére sül s úgy néz ki aztán mint a szerecseny, hanem azzal nem gondolok, úgy bele bámultam már itt a sok — várakozásba. Ott lehet ám sok sert inni, mert ott mindig szomjas az ember, csakhogy ott meg az a baj hogy ser nincsen; hanem épen annak ör- vendek, mert én akarok oda menni „civilizálni“ t. i. a sert behozni, s egy serházat felállítani; pedig nagy hajlandóságok van a civilizatiora, mert midőn a császár az első palaczk sert a szájára fogta úgy összeforrott vele mint test és lélek, s oly jól esett neki az ital hogy még ki nem ürítette az utolsó cseppig addig el sem váltak ajkai a palaczk ajkairól. S csak midőn már tökéletesen meg volt győződve s ott akár el is veszhettem volna még a kakas sem kukorikolt utánam! — pedig lám milyen rosszul megy a dolog most hogy eljöttem. Remélve hogy nézetem osztani fogja, maradtam tisztelő barátja. M. M. Szamárságok. Nagyon kedélyes öreg ur volt az özvegy D. . , E. . . -ben Hevesmegyében, szerette a víg társaságot a jó bort s az élczet. Egyszer nehány unatkozó urfi közül az egyik azt inditványozá, látogatnák meg az öreget. Ez elfogadtatott; lóra pattant valamennyi s elvágtatott E-nek; hanem egynek közülök ló nem jutván, felkerekedett a juhásznak jóhatás szamarára s utánok ügetett. D. udvarán a kölcsönös üdvözlések közben észre vévé a hátra maradtat s elkiáltá magát : Ha, még amott is jön egy lovag! — Nem lovag az, mond az urfiak egyike, csak szamarag. — Úgy, mond az öreg, annak hát dupla porczio kell, s még pedig jó kemény. = Egy apa szamarat vevén a vásáron hazajövet benyargalt vele az udvarra. Kis fia épen a történetet tanulgatván a trójai háború végénél tartott, s a mint apját a szamárháton megpillantá, elkiáltá magát : Ejnye édes apám most ép úgy van mint An- chises, kit fia a hátán czipelt ki Trójából.
