Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

házasságában egy darabig játszta az anyát a második férjtől született három gyermek körül, de belefáradt ebbe is, mint mindenbe. Életének utolsó esztendejében különélt családjától, betegen, meghasonlottan. Irt vagy húsz darab költeményt, köztük néhány igen szépet, szebbet bombasztikus naplójánál, a mi valamikor nagyon tetszett, de nem támasztott velük tar- tósabb visszhangot. Poézisának hitelét élete megrontotta. A mikor meghalt, családján kivül alig sajnálta valaki s az is bizonyára mérsékelten, annyira meg tudta rontani a mások életét. Nem egészen két évre utána ment a fia is. Petőfi Zoltán rövid, huszonegy évre terjedő életét el lehet mondani két szóban. Megölte az árvaság és a nagy örökség. Gyermektővel hagyta el anyját és mostohaapját nem tudni miért, hogy apja példájára odadobja magát az életnek. Volt vándorszínész és sütkörószett atyja dicsőségének verőfényében. A jó vidék hol nyakig etette és itatta Petőfi árváját, hol hagyta koplalni. Petőfi Zoltán nem volt abból a szívós agyagból gyúrva, a miből Petőfi Sándor. A rendetlen élet és a nyomor néhány óv alatt elapasztotta benne az ólet folyamát. Meghalt idegenek között, talán száz lépésnyire a nagyapai háztól., Eltemették szegényesen, csöndes részvéttel. És benne és vele kiszáradt örökre ama csodás ere az életnek, a melyből támadt Petőfi Sándor, a legnagyobb, a társtalanul álló magyar lírikus.