Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
Petőfi utolsó napjai. — Saját tudósítónktól. — Nagyvárad, jun. 2G. A nagyváradi Szigligeti Társaság ünnepéről, melylyel Petőfi emlékezetének áldozott, küldöttem már ma tudósítást a Budapesti Hírlap számára. Nagyon érdekes volt ezen az emlékünnepen Hegyest Mártonnak, a 48-as idők történetírójának fölolvasása Petőfi életénél;, utolsó napjairól. Sehol, egyetlen élet- irásban vagy történelmi muukában nincsenek igy csoportosítva ezek az adatok, melyeket a lelkiisme- tes történetíró szigorú kritikával állított egybe és önálló kutatásaival egészített ki. íme, a Hegyesi Márton leírásában ez volt a Petőfi utolsó napjainak a lefolyása : Mikor a kormány másodízben menekült Pestről: Petőfi családostul Mozöberénybe ment, a honnan Arad várába akart húzódni, a melynek akkor még Damjanics volt a parancsnoka. Mezöberónybül szekéren akart menüi, a mikor az indulás reggelén olyan véletlen esemény történt, a mi elhatározó hatással volt egész további sorsára. Lovai megbokrosodtak, a kocsit nekivittók a falnak, úgy, hogy a megrongált alkalmatosságot javításba kellett adni. Másnap reggel újra útnak akartak indulni, de Petőfit valami csodás ei'í visszatartóztatta: egy óráig váratta a kocsit, egész addig, mig egy csapat menekülő, köztük Egrcssy, oda nem ért, a Kik rábeszélték, hogy ne Aradra menjen, hanem Bemhez Erdélybe. Petőfi el is küldte családját Aradra, maga engedett a rábeszélésnek. Ha egy nappal vissza nem tartóztatja a véletlen kis baleset: nem kerül a fehéregyházai síkra . . . Megindult tehát Ugrán, Nagyváradon, Riazi- non át s juSlius 24-én érkezett Kézdi-Vásárhelyre, onnan Bércekre, a hol Bem apóval ismert megható találkozása megtörtént. Julius 29-én Maros- Vásárhelyen volt, a hol utolsó levelét irta a feleségének. Belépett a Bem hadseregébe s bár rajongva szeretett vezére megtiltotta neki, hogy kockázatos hadi vállalkozása utján kövesse: mégis utána ment. Útközbe tv Seékely-Keresetur községben Varga Zsigmoüd földeSíir vefidége volt. Gyönyörű, nj’ári kertjében künn volt a nemesi lak udvarán a földesur szép leányával. A leány arra kérte a költőt,
