Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

Bola a nagy költő hát hiába zengett?

Hogy át nem nemesül dalától a nemzet,

Hogy a bátrak útját gyáván elkerüli! . . «

Ki becsülje azt, ki magát nem becsüli? . . «

Te dicső lángszellem, sírod mellé állok,

Elbúsidt haraggal te hozzád kiáltok,

Dicsőült szellemed'' ime fölidézem:

Szállj elő, állj ki, mint akkor/harczra készen,

Ne a Turul madár honvédő kardjával:

Fenyitő haragod sújtó ostorával.

Te, ki oly fenséggel üldözted a,vétket,

Sújts reájuk ... Talán meghallgatnák téged!? ,..

A sírból idéztem, a mennyből-jelezd meg Káprázatos fényben álmodó lelkemnek,

De arczán nem harag, boldog öröm lángol ... lm csodahangon kezd rajzani a távol . . .

Arra mutat ... Ez nem őszi szél zúgása: Özönlő sokaság zúgó riadása,

Százezrek ajakén a te neved zendül,

Mintha visszhangoznék ifju-életembül.

S szól a költő: „Óh én nemzetemet szánom,

Ne kívánd az ostort, édes tanítványom! — Kénköves tüzet szánt az Úr Sodomára,

De könyörgött élte az isten szolgája:

„Hátha tíz igaz van, sújtsa-e az átok?*

Szól az Úr: r Legyen hát, tízért mngbocsátok !u... Elhangzik a szózat zúgó őszi szélben . . ,

Lelkem hogy elmélyed, a példát megértem.

f.'i.ii / <*v. V. é/j Yj-r.

| Lesúgton zeng felénk keserű dalodban:

A költő kezében nálunk koldusbot van;

És im ma százezren sereglenek hozzád,

Örök dicsőséged koszorúit hozzák.

Az arany láválik, elmarad salakja,

Az a tíz igaz majd házad 'is fölrakja . . •

Lesz még szabad népe egykor a hazának ... Bocsáss meg, Isten, a bűnös Sodornának!