Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

Sárosvár romja.

Petőfi Sándortól. 1845. év tavaszán.

Alkotni nehezebb mint rontani,

8 mégis a mit a nagy ősök építenek,

Le nem dönthette végkép a bitor Minden dühével dúló fegyverének.

Csonkán merednek égbe tornyaid,

Óh vár . . . S én mindenik mellett megállók; Szent érzelemmel honfi szivemen,

Miként Jeruzsálemben a zarándok.

Egy országszerte űzött, kergetett,

Sebektől vérző vad volt a szabadság.

E vár vala utolsó menhelye

És itt elfogták a vérszomju kutyák.

E vár vala utolsó menhelye,

Innen tekintett a tiprott hazára,

Míg durva gőggel tört reá a zsarnok És a börtönnek fenékét járta.

Sötét börtönbe tették be a hőst,

Hol rabbilincs kígyózott a kezekre ,. ,

Lement a nap az égről más napig,

És a hazáról? . . . arról mindörökre.

Én Petőfi eszmejárását vélem a versben i feltalálni s méltónak tartom, hogy összes müvei sorába fölvétessék.

Hogy miért nem vette föl e verset költeményei gyűjteményébe? Annak könnyen meg lehet találni az okát. A vers keletkezésekor a czenzura akadályozta az ilyen tartalmú poéma kinyomatását. Évek múlva pedig, a mikor sza- l bad lett a sajtó, akkor már Petőfi büszkébb volt, minthogy egy ilyen talált gyermeket elismerjen. Mikor ő már villámokkal hajigálózha- tott, nem volt kedve szerint aczéllal, tűzkővel szórni a szikrákat.

De az irodalombuvárra becses marad ez az elfelejtett magzat, a kit hajdani jóbarát hü emlékezete életben megtartott. Köszönetünk érte! Ezzel ismét szaporodik egygyel a száma^ a Petőfi által gyűjteményéből önként kihagyott költeményeknek. Eddig volt 48, ezzel lesz 49.

—

« •