Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA — Szeptemberig) — Petőfinek egy most felfedezett verse. Jókai Mórtól. • Még mindig nem hagyta el a földet... Nem tudta felcserélni a haza honfivértől meleg földét a hideg éggel... Még mindig ellátogat azokhoz, a kikről; tudja, hogy meglátják az ő szellemalakját... \ Ott suhant végig fényes árnyéka a szobám falán, csendes éjjel, szemfedőjének lebbenése eloltotta az éjjeli mécsest s aztán csak ő maga világított még egy pillanatig. Hangja is volt. »Csak egy húr zöngése, mely lantjáról lepattan.« S ez a lant még most sem függ érintetlenül. Belekapnak a hurokba szellemujjai ... Nevemnapja volt: talán ezt jött köszönteni. Korán reggel egy levelet találtam az Íróasztalomon, melybe Petőfinek egy eddig ismeretlen költeménye volt zárva. A levelet Illyés Bálint országos képviselő, régi jóbarátom irta. Tartalma ez: Ris-Tarcsa, 1900. szeptember 21-én. A mellékelt Petőfi-féle költeményt, úgyis, mint a nagy költő kortársához, barátjához, úgyis mint a Petőfi-társaság elnökéhez, azon kérelemmel küldöm hozzád, hogy méltóztassál azt hitelesség szempontjából elbírálni s ha méltónak találod reá, a Petőfi-társasághoz juttatni. — A költeményt egyik öreg barátom (Hotter Vilmos) s volt honvéd-tiszttársam következő sorok kíséretében küldte hozzám: »E költeményt Petőfi a helyszínén irta s Nagy László, nyug. törvénybiró, akkor eperjesi jogász, emlékezetből mondotta nekem tollba: oly egyén, kinek hitelt adni lehet«. A levélben megnevezett hazafiak annyira tiszteletreméltó alakok, hogy nem lehet kétel- ' kedniink a kutforrás hitelességében. De engem még inkább megggyőz a költemény maga, mely egészen Petőfi eszmelobbanására vall,
