Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

231

Föl a szent háborúra ! költeményeivel igyekezett fölverni a nemzetet abból a megdermetsógtől, melybe az oroszok első megjelenése ejtette. Az általános fejvesztettség és demoralizáció láttára elkeseredetten Mezőberénybe vonult családjával Orlay Petrich Somához s itt időzött julius 18-ig, bánatos kedvvel, irodalmi munkálkodásban keresvén vigasztalást. Egyebek közt egy nagyobb színdarabba fogott, melynek tárgya az eperjesi vértörvényszék volt.

Az oroszok közeledtére Aradra akart indulni. Családjával julius 17-én már fel is ült arra a szekérre, mely vitte volna, de induláskor a lovak megbokrosodtak, nekivitték egy magtárnak a kocsit, melynek rudja és egyik lőcse eltörött. Az utazás e napról elmaradt. Másnap reggel a kocsi újra előállt. Petőfi kissé késett az indulással. Egyszerre honvédekkel megrakott két kocsi vágtatott el az ablak alatt, melyek egyikében meglátták Egressyt. Petőfi rákiáltott, a kocsi megállt és Egressy Kiss Sándor ezredessel beállított Petőfihez. Kiss ezredes, ki Bem futárjaként Szegeden, a kormány székhelyén járt, üzenetet hozott a költőnek Bemtől, melyben a táborba hivja. (Mások szerint Farkas segédtiszt lett volna az üzenet hozója.) Petőfi egy pillanatra elszomorodott, mintha végzetének sötét szárnya érintette volna lelkét . . . Habozva fordult feleségéhez:

— Mit mondasz, Juliskám, menjünk-e?

Felesége azt felelte, hogy kész bárhova követni őt. Petőfi erre elhatározta, hogy Bemhez megy.

A kocsi mindjárt megindult és Petőfi julius 20-án Tordára ért. Feleségét itt hagyta Miklós Miklós református pap gondjában, maga pedig sietett tovább. Útja eseményeiről hirt ad utolsó levele, — az utolsó, melyet az életben irt, keltezvén azt Maros-Vásárhelyről, julius