Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

232

29-én, két nappal a végzetes segesvári csata előtt.

Ezt a levelet, melyet meghatottság nélkül senki sem olvashat, egész terjedelmében ide iktatjuk :

„Kedves édes Juliskám, e szempillantásban értem ide vissza hat napi szakadatlan utazás után. Páradt vagyok; kezem úgy reszket, alig bírom a tollat. Meglsaptad-e elöbbeni két levelemet ? egyiket innen, a másikat Kézdi-Vásárhelyről Írtam. Elmondom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utána rugaszkodtunk Udvarhely, Csik-Szereda, Kézdi-Vásárhely, Bereck felé ; ott találkoztam vele, már visszajött Moldvából, hova lázitó proklamációkat vitt be s ráadásul kegyetlenül megdöngetett négyezer oroszt egy zászlóaljjal. Berecken jön hozzá a tudósitás, hogy Szász-Régennél megverték a mieinket s ezek borzasztóan szétfutottak, vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni Kézdi-Vásárhelyen, Sepsi-Szentgyörgyün, az Erdövidéken, Udvarhelyen keresztül; én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú ut volt. Most vagy két napig itt leszünk, mig a sereget egy kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk ? ö tudja. Elöbbeni levelemben írtam, hogy Csik-Szeredának és Kézdi-Vásár- helynek gyönyörű vidéke van; Sepsi-Szent- györgyó talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Berecken találkoztam, megálltam hintája mellett s köszöntem neki; ö odapillant, megismer, elkiáltja magát s kinyújtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borultam, összeöleltük és csókoltuk egymást: „mon fits, mon fils, mon fíls !“ szólt az öreg sírva. A körül- álló népség azt kérdezte Egressy Gábortól, hogy „fia ez a generálisnak Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma azt mondta a másik segédtisztnek: „Melden Sie dem Kriegs- minsterium, aber geben Sie Acht, melden Sie das wörtlich : mein Adjutant der Major Petőfi, welcher