Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
211 szertelenségekben járó, beteg fantáziája, nyughatatlan, élvsóvár, izgalmakra mohó idegei már bölcsőjében a maga és mások boldogtalanságára predesztinálták. Házassága első hónapjaiban, a boldogságtól mámoros férj oldala mellől Írja Laukának: pusztító szellem vagyok, örökös harcban a teremtéssel, hogy a mit az épít, én leromboljam. Az volt, pusztító szellem, boldogtalan lélek, nyomoru élet. Harcban állott maga-magával szakadatlanul és a dómon mindig legyőzte benne az asszonyt. Sorvasztó szenvedélyeknek, makacs, de állhatatlan ideg- ás indulatrohamoknak volt lelketlen játékszere. Maga mondja ezt életének e zsarnokáról, a mely megvet minden hatalmat, dacol minden erővel, letipor útjában minden gátat. Rövid, viharos, boldogtalan élete a bizonyság, hogy a mikor ezt irta, egy szem- pillantásra testi és szellemi mivoltának legbensőjét pillantotta meg. Szándékai mindig jók, becsületesek, őszinték, ha nem is mindig okosak. A veleszületett dacnak köszönhető, hogy a nagy költő életének két utolsó éve boldog mámorban ringott el, hogy a szerelem dalosa kiüríthette az üdvözítő szerelem poharát. Ez a boldogtalan asszony olyan boldoggá tette Petőfit, a milyenné más asszony nem tudta volna tenni. Megnyitott poézisóben egy gazdag eret; örök életű dalokat sugallt a családról, a feleség szerelméről és a szerelem gyümölcséről, a kire átruházzuk mindenünket, hogy éljünk akkor is, a midőn már meghaltunk. De a mikor úgy üdvözített szerelmével egy férfit, mint kevés asszony; a mikor Petőfi a boldogság árjában úszott; a mikor ő volt Magyarország legregényesebb és legdicsőbb asszonya: szivét naponkint véresre marták a kétség kányái. G-eorge Sandnak született és játszta az igénytelen feleséget. Álmait kimérák látogatták; napjait víziók 14*
